Az idő és a felejtés.



Az idő és a felejtés.

A lány végre rászánta magát, és elindult. Elindult megkeresni az Időt.
Hiszen orvosra volt szüksége, s azt mondták, az Idő minden sebet
begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa
módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik,
de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene,
mely fülébe kúszott, vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra
és újra felszakadt.

Választani tudni kell…

Miért van az, hogy az élet
Folyton válaszút elé állít minket
Miért kell folyton dönteni
Nem lehet már spontán, semmi?

Érzelmek és emberek
Örök küzdelembe lesznek
A harc örök és végtelen
Megfékezni az ember már képtelen?

Sodor magával az áradat
Nincs választásod, add meg magadat
Küzdeni ellene nem lehet
Magával ragad a lendület

De, megálljt kell végre parancsolni
Kénytelen leszel már választani
Az érzelem és az ember harcában
Győznie kell az ész érveknek

Ha nem teszed meg, elveszel
A kilátástalanságba süllyedsz el
Sötét verem mélyén találod magad
S onnan már, valóban nincs kiutad!

Tehát, állj fel a földről BARÁTOM!
Szedd már végre össze magad!
Vedd elő a józanabbik eszedet
Tedd sínre az összetört életedet

Senki más nem tudja helyetted megtenni
Magadat kell a gödör aljáról, összeszedni
Meglásd, megtalálod a helyes utadat
A boldogság „kék madara” felé mutat!

 A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant.

Vörös tér
Bemegy Gorbacsovhoz a titkára és mondja:
- Gorbacsov elvtárs, nagy baj van: ezek esznek a Vörös téren.
- Nem baj, elvtársaink, ha van mit enniük, egyenek csak.
- De Gorbacsov elvtárs, ezek a Vörös téren esznek!
- Mondtam már hogy nem baj, ha szereztek kaját hadd egyenek.
- De Gorbacsov elvtárs, ezek pálcikával esznek!

Vétkek
Egy katolikus pap és egy rabbi együtt utaznak a vonaton. Kérdezi a pap:
- Ugye, nálatok tilos a disznóhús?
- Igen.
- És nem fordult elő, hogy merő kíváncsiságból mégis ettél?
- De, egyszer valóban.
- Jó volt?
- Hát igen.

Wass Albert

A zenélő ezüstkecske

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy király, aki nagyon szerette a zenét. Csodálatosan szép palotában élt ez a király, melynek falai alabástromból voltak, s az alabástromfalakat minden oldalon drágakövek díszítették. Olyan gyönyörűszépek voltak ám azok a falak, hogy aki arra járt,nem győzte csodálni.

Büszke is volt a király a palotájára, csupán egyetlen szépséges lányára volt büszkébb.

A "virágnyelv" kezdetben Keleten volt népszerű, ahol a megfelelő virágot ajándékba küldve vagy a hajukba, ruhájukba tűzve üzentek egymásnak a szerelmesek.

Fehér rózsa
Ha kedvesünk úgy érzi, valamit eltitkolunk előle vagy valamiért bizalmatlanná válik, a fehér rózsával ártatlanságunkat bizonyíthatjuk , s azt, hogy megérdemeljük szerelmét.



Jácint
Bár a különböző színű, illetve virágzatú jácintok több üzenetet is hordoztak, leginkább akkor küldjük távol lévő kedvesünknek, ha szeretnénk a tudtára adni, milyen nagyon hiányzik.



Liliom
A sárga liliom akkor illeti meg kedvesünket, ha kissé kacérnak tartjuk, de azt is a tudtára szeretnénk adni, hogy nagy a boldogság, ha vele lehetünk.