Választani tudni kell…

Miért van az, hogy az élet
Folyton válaszút elé állít minket
Miért kell folyton dönteni
Nem lehet már spontán, semmi?

Érzelmek és emberek
Örök küzdelembe lesznek
A harc örök és végtelen
Megfékezni az ember már képtelen?

Sodor magával az áradat
Nincs választásod, add meg magadat
Küzdeni ellene nem lehet
Magával ragad a lendület

De, megálljt kell végre parancsolni
Kénytelen leszel már választani
Az érzelem és az ember harcában
Győznie kell az ész érveknek

Ha nem teszed meg, elveszel
A kilátástalanságba süllyedsz el
Sötét verem mélyén találod magad
S onnan már, valóban nincs kiutad!

Tehát, állj fel a földről BARÁTOM!
Szedd már végre össze magad!
Vedd elő a józanabbik eszedet
Tedd sínre az összetört életedet

Senki más nem tudja helyetted megtenni
Magadat kell a gödör aljáról, összeszedni
Meglásd, megtalálod a helyes utadat
A boldogság „kék madara” felé mutat!


Ajánlom figyelmébe, kegyelmébe egy kedves BARÁTOMNAK!