Örömre születtünk

Az ember boldogságra született. Ha emberi természetünket éber értelemmel szemléljük, felismerjük belső lényegünket, amely szivünk legmélyéről sóvárog a boldogság, az öröm után.

Az öröm lábujjhegyen jár. Alig vesszük észre, ha belép szivünke. Szivesen ott lakik, ha nem űzzük el erőszakkal. Az öröm kisimogatja szomorú álmaink görcseit. Letörli arcunkról a könnyeket. Összeköti hétköznapjainkat legszebb álmainkkal. Valóra váltja az álmokat.

Az öröm megelevenit, felfrissit úgy, ahogy egy zamatos gyümölcs enyhiti szomjunkat és éhségünket. Az öröm könnyed, mint a madarak. Ugyanúgy, ahogyan a zene legyőzi nehézkedési erőt, az öröm könnyedén szárnyal a levegőben.

Az öröm minden ember lelki képessége. A külső örömteli esemény felébreszti a bennem szunnyadó örömöt. Végeredményben ez maga a boldogság. Lelkem öröme, derűje az enyém. Nem rabolhatja el tőlem senki.

Fedezd fel szived mélyén rejtőző örömet!
Engedd, hogy átjárja lelkedet!
Életedet ekkor már nem az elismerés és elfogadás,
a siker vagy kudarc fogja meghatározni,
hanem a benned lévő,
Tőled el nem vehető, mélyből fakadó belső öröm.