Szemed kisírt, arcod könnyektől ázik,
Mert valami fontos dolog hiányzik.
De van, aki pótolja mindezt,
És ez mindörökké így lesz.

Kezed remeg, megtenni nem mered
Átlépni az előtted tornyosuló hegyet.
De van, aki segít, hogy sikerüljön,
S feletted az ég újra kiderüljön.

Harcoltál valamiért, sebet szereztél,
Úgy érezted, csak meghalni szeretnél.
De van, aki újra képes ápolni téged,
Akár a halálig is elmenne, kizárólag érted.

Lelked zavaros, nagyon meggyötört,
Szomorúságban teljesen összetört.

Koós Attila :

Szeretnék valamit tenni Érted.....

Szeretnék valamit tenni Érted,
valamit, ami olyan nagyon szép,
hogy benne a lelkemet megérzed,
mintha meztelen szívem érintenéd.

Szeretnék eljutni Hozzád,
mint eltévedt vándort, fogadj magadhoz,
s ne kérdezd, honnan hozom az út porát,
ha szomjúság űzi ajkam poharadhoz.

Szeretnék megpihenni Nálad,
csöndedbe takarózni békés rejtekeden,
s ha szememben látsz egy kucorgó árnyat,
gondos kezekkel hitesd el: ember nevem.

És én majd akarok valamit tenni Érted,
de hősként sorsod meg nem válthatom,
csak érezd, hogy vagyok, s nem hiába élek,
mert a hétköznapok terhét Veled vállalom!

Menni kell tovább!

Iszonyú kín feszíti testemet
Felemel, dobál, szaggatja lelkemet
Kivetkőzöm önmagamból, a bűn szaga beterít
Elhagy erőm, hagyom magam, majd leterít.

Mint áruló költözött észrevétlen belém
Alattomosan kúszott-mászott felém
A pillanatnyi vágy magával ragadt
Bőrömhöz érve reszketeg hozzám tapadt.

A szörny szemben áll velem,
De én szépnek látom, s észre se veszem,
Hogy a gyönyörű mosoly mögött lapul,
Hogy vigyorog rám kéjesen s vadul.

Szabó Lőrinc : Májusi éjszaka

	Szabó Lőrinc : Májusi éjszaka... Késő volt, mentem haza, lelkem az elmult nappal küszködött, mentem, mogorván, kimerülve, a kertek és villák között, nem is én mentem, csak a lábam vitt a fekete fák alatt, két lábam, két hű állatom, mely magától tudja az utat.