Esik az eső utolsó este, mintha együtt sírna velem,
Mert távol vagy, oly messze.
Nem tudom, mit hoz a holnap,
Remélem, csak szebbet és jobbat.
Csendes a temető, hol szüleim nyugszanak,
Csak a mécses világit a sötét ég alatt.
Neki mondom el szívem bánatát,
Menyire szenvedek, titkom tudják már.
Olyan az élet, mint egy csillogó kerék,
Visszafordul mindig, ha öröm vagy bánat jön.
Ők is csak örültek, szenvedtek, mint mindenki más,
Rám sem várhat az életben más.
Szomorú vagyok, s mű ez a mosoly,
Ne tudja senki, mit szívem úgy titkol.
Rejtély az élet, titkokat takar,
Nem tudhatja senki, beteljesül-e, amit akar!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Bárhol vagyok, rád gondolok.
13 éve | 0 hozzászólás
Mert távol vagy, oly messze.
Nem tudom, mit hoz a holnap,
Remélem, csak szebbet és jobbat.
Csendes a temető, hol szüleim nyugszanak,
Csak a mécses világit a sötét ég alatt.
Neki mondom el szívem bánatát,
Menyire szenvedek, titkom tudják már.
Olyan az élet, mint egy csillogó kerék,
Visszafordul mindig, ha öröm vagy bánat jön.
Ők is csak örültek, szenvedtek, mint mindenki más,
Rám sem várhat az életben más.
Szomorú vagyok, s mű ez a mosoly,
Ne tudja senki, mit szívem úgy titkol.
Rejtély az élet, titkokat takar,
Nem tudhatja senki, beteljesül-e, amit akar!
Címkék: vers az életrémből
Tovább