Jobbágy és földműves ivadék,

lennék jómagam, mint költő

s nem hiába csörgedez paraszti vér:

születésem, több száz éves emberöltő!

Ott voltam akkor is és éltem,

a múltban, ahol a magyar fák égig értek,

háborúk, csaták történelmét láttam:

s a hős magyarok nem féltek!

Szívemben csendes, rügyező virágok,

Így tündökölnek feléd illatozások,

Én szeretnék üzenni tegnapról s máról,

A kinyílt rózsaszálról

S nem látom alakodat. Hajadat simogatom,-

S lelkemben éjjelente elő varázsolom,-

Szemeidet, zöld macska szemeidet látván

Könnyezem meg testemet üresen-árván.

Ha eljönnél hozzám, szívem s lelkem vár,

Esengve előtted kérdőn, gyere vissza napsugár,

Tested hol villanó vaku, hol sötétség szürkülete,

Emlékszik agyam örökre kecses kezeidre,

Ujjaiddal turkálsz hajamban és testemre

Simogatással felelsz, szavak nélkül szerelmemre:

Életem voltál, jöjj vissza hozzám újra,

Betakarózva mellém, sóhajomat elhallgattatva.

Otthon voltam Budapesten, sírt és fájt lelkem,

Nem találtam fákat, helyette betonszörnyek

Emelkedtek a magasba, nem ismertem

Meg szülővárosom, oly kedvetlen lettem,

Hullottak szemeimből a könnyek!

Vigasztalhatatlan így a szív s az élet értelme

Minek az emlék, ha eltűntek a gyermekkori napok,

Mit neked! Hová sodort engem a lét ereje

Otthonom, szülém volt Budapest szépsége,

          És most idegen vagyok!

Kiírtották a fákat, letiporták az emlék mezejét,

Ott hol én voltam a gyermek s az örök szerelmek,

Kedvesek, szirénhajú, lepkeszárnyú édesek,

Dédelgették szívemet, adták nekem csókjaik erejét

            Mind-mind kegyvesztettek!

Május első vasárnapján

gyöngyözik az édesanyák

arca

gyermekeik szemeit fedi el

könnyeik

birodalma...

Ó, jó anyák

szemeitek ragyogásában

sugárzik öröm

s a bú szökik menten!

Nyújtsátok ki kezeitek

s a gyermeketek ott terem!

Szeretem kezed, hajad,

issza gyermeked, izzó lelkedet

anyai forrás

anyai emlő tisztít.

Emeld, hívd magadhoz

azt aki annyiszor elesett

anyai gondoskodás

gyermekeid maradunk mindig!

Ó, jó anyák,

felemeljük esküre kezünk.

0. Názáreti Jézus urunk!
0. Te,aki hitet hoztál e földre,
0. Súlyos kereszted előtt imádkozunk.
0. Bocsás meg az ellened vétkezőknek,
0. Hisz Te mondád: Nem tudják mit tsznek!
0. Ha hisznek, ha nem hisznek...
0. Az emberek örökkön-örökké vétkeznek.
0. De Te feltámadtál - ahogy megmondtad -,
0. Szavaid, szónoklataid, intelmeid élnek
0. A szent Bibliánkban. Aki akarja,
0. Általad újjá- és hitelesebbé születhet,
0. És még ő sem mondhatja el magáról:
0. Úgy élek e földön, mint Jézus!

Lidérces rablánc, remegő test,

vonaglik a szentélyes érzelem.

Senki sincs, aki eloltja tüzét,

lángol, perzsel az őszinte szerelem.

Nem csapongás, őrültek ketrece

kulcsra zárt szívek zuhanása.

Testek összefonódott gyöngesége,

szaporodás, hangok kéjes síkoltása.

Félárbocon leng a valóság zászlaja,

együtt ébrednek. Isteni-ámori szerenád -

zenéje hangzik, mely beethoveni születésű

szerelem, te vagy magad a mennyei ímád!

Ugye igaz, a szeretet nem örökös,

csipet dobbanás, szívritmuszavar.

Belém nyilall párszor a fájdalom,

utána a test az, ami mást is akar.

A nappal fényét, illendő bókokat

tisztelni a csillagot s az ébredést.

Nem kell a testnek a szeretet -

ha kell, ne a földön keresd a felismerést.

Nem adod fel soha a harcot,

nem látsz, nem érzel, nem hallasz!

Nincs kiút, zsákutcába kerültél,

a szeretettől, te ember: meghalhatsz!

Az a csók nem történt meg,

elszállt belőlem repülve.

Máshová, messzi tőlem s távol

de miért hagyott nyomo lelkembe?

Hozzám ért: tőrt döfött belém!

Nem ért hozzám! Testem kívánja?

És mégis megtörtént tudom,

élvezet, elszálltál tőlem egy új ágyba!

Ez nem ösztön, nem csak ösztön!

Velem volt a szeretet-szerelme,

egy apró öröm és élvezet

örökre szívembe vagy eltemetve.

HAJNALRA ÁLMOM MESSZE JÁR,

REGGELENTE NAPSUGÁR FÉNYÉRE ÉBREDEK.

S A FELHŐTAKARÓT TÁVOL TARTOM.

VIDÁMSÁGOM,ÉLETÖRÖMÖM ÜDVÖZÖL.

A TAVASZ FELÉBRESZTI ÖSZTÖNÖM,

ÁTÖLEL ILLATOZÓ ORGONABOKOR.

BŐSÉGGEL SZÓRJA ZÖLDELLŐ LEGELŐ

LÁTHATATLAN KEDVESSÉGÉT PUCÉRSÁGOMNAK.

MEZTELEN SÉTÁLOK A HOLT-TISZÁN

HŰS HABJAIBAN ÉLVEZEM A VÍZ HARAPÁSÁT.

GYÖNGYÖZŐ HOMLOKOMRA KORONÁT HÚZOK,

KIHŰLT TESTEM FÖLÉ MELEGSÉGET VONZOK.

MELLÉM FEKSZIK A REGGELI SZIRÉN,

ÉNEKÉT BOLDOGAN HALLGATOM ÉN.

Magam vagyok a megbocsátó

Minden embert szerető, imádó.

Magam vagyok a szépség,

A természetfeletti csoda.

Magam vagyok a szeretetk,

Lelkem nem ismer ellenségeket.

Magam vagyok a béke,

Mely isteni hatalom szentsége.

Magam vagyok a bölcsesség,

Ami elhozza nekem a szerencsét.

Magam vagyok az igazság,

Elkerül engem a gonoszság.

Magam állandóan újjá születek,

Örökké szerető, szerelmes leszek.

Magam vagyok a lelki ébredés,

Én vagyok az én-tudat:

Az isteni felemelkedés!