Édes, drága jó anyácskám úgy szeretlek téged.

Elsuhan a tél, a szomorú utcákon
Jeges szelet hagyva, megfáradt orcákon
Olyan csendesen vagy, mert érzed a hideget
Süvít a némaság, lehűti lelkedet…

Telet fúj a nyárfa, remegnek levelek
Sietve sétálnak, a didergő emberek
Arcukat lehajtva, remélnek meleget
Szívükben emlékként, ott él a kikelet

Télapánk tétováz, adjon e még szelet
Mert sikítva fújdogált a háztetők felett
Már minden meleg kihűlt, idekinn az utcán
Hamar szertefoszlott, e sötét, hideg órán

Telet vártunk folyton, ez elolvasztó nyáron
Együtt imádkoztunk, a forró áradáson
De most, hogy végre eljött, oly annyira fázunk
Menedéket adva, hívogat a házunk…

Csendes téli este, a reményt megtaláljuk
Tüzünket megrakva, egymásért kiállunk
De telünk hidege is, csak értünk, az emberért
A szívünk nem hűti le… a szeretet melegét…

Áldott, békés, egészségben eltöltött ünnepeket kívánok mindenkinek szeretettel!A világnak azt kívánom:Legyen mindennap az emberek szívében karácsony.

A mosolyomat.

 

Ha visszatekintek gyermekkoromra, látom anyámat úgy nevetni a vacsoraasztalnál, hogy könnyek csorognak az arcán. Nagyon boldog asszony volt. De főleg olyankor, amikor apám hétfőn hazajött. Két hétig volt távol evangélizáló munkája miatt. Időnként három vagy négy hétig is. Anyám arca ragyogott hétfő délelőttönként, amikor apámat várta. Aznap este a vacsoraasztalnál (emlékeim szerint ezek voltak a legboldogabb pillanatok) az evangélium győzelméről hallottunk.

 

  Béke volna jó, Uram, egy szebb és jobb világ,olyan világ, hol ismernék a szeretet szavát.Ahol minden ember tudná milyen érzés az,mikor beléd vetett hitünk virágot fakaszt.  Szív kellene, Uram, sok-sok embernek,hogy megtöltsék érzelemmel a szívteleneket,és megtanítsák nekik, az a bátor hős,ki méltósággal hajol meg a szeretet előtt.