Esik a hó. A csend csak most ébredt.
Csalitok alján fehér a párna.
Ösvények selymén nincsen még nyom egy
Sem, nem látszik a völgy és nem látszik a hegy.
Az erdő mintha várna, csak várna.
Esik a hó. A hűvös hófelhők
Leszállnak néha. Nézik: elég-e?
Leszállnak újra. Kérdik: elég-e?
Rázzák a zsákot, hófehér mákot,
S nézik a tájat: elég fehér-e?
Szeretni még egyszer,
halálosan , aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.
Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba
a kimondatlan szó.
Örülni valaminek ,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben
esni kezd a hó,
Mert a maradék idő
már nem eladó.
Leemelte a Nap aranykoronáját,
másnapra eltette tündöklő csodáját,
gyémántszobájában fényingét levette,
hűs felhőpárnáján fejét pihentette...
...ezüst Hold üstökén csillagporos mámor,
általa utat lel egy eltévedt vándor -
nem zavar már senkit csendes monológja,
elkíséri messze hűvös télnek csókja,
aranyló köntösben visszatért a hajnal,
illan a fák felett gyöngyöző kacajjal,
felkelő bíbortól hegytetőkre bomlik -
tengernyi zuhatag - dérhaja leomlik...
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Rónay György - Téli panasz
3 napja | 0 hozzászólás
Miért örüljek, tél, neked?Nem hív havad, nem hív jeged.
Valamikor, fagyok, havak,
hogy vártalak, szomjaztalak.
Minden csicsonkát délcegen
kihúztam utca-széleken.
Íveltem pengő korcsolyán,
és társam volt egy régi lány.
Kezét meleg muff-oduban
fogtam, szorítva boldogan...
Hol a fiú, a víg s vitéz?
Hol az a jég? Hol az a kéz?
- Vigyázz, kerüld a sík jeget -
mondják. Örüljek, tél, neked?
Címkék: imrene szántó mária