Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, melyet augusztus 15-én tartanak; egyúttal Magyarországon.

Nagyapám minden reggel úgy indult útnak,hogy tarisznyájába tett egy nagy adag szalonnát,néhány héjaira bontott lila színű hagymát,és azt a nélkülözhetetlenül fontos éles bugylibicskát,amivel nekem faragott cifra fűzfa sípot.

Kenyérszeletből több lapult a zsákban,mert egyet mindig, de mindig visszavártam,hisz az volt csak igazán a madárlátta kenyér.

Abban a kenyér szeletkében benne volt az élet,fáradt két kezének lágy mozdulata,s mindaz a gőzölgő illat, mi forró kemencékbenaz éhes gyermekszájakat csillapíthatta.

 Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.
Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmit se látok -
Akkor megállok.
Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.

 

IMA SZŰZANYÁHOZ
Emlékezzél meg, ó, legkegyesebb Szűzanya, Mária, hogy még sohasem lehetett hallani, hogy valakit gyámolítás nélkül magára hagytál volna, aki oltalmadat kérte, és pártfogásodért hozzád folyamodott. Hasonló bizalomtól lelkesítve, én is hozzád sóhajtok, ó, szűzek Szűze, Angyalok Királynéja, a mi Urunk Jézus Krisztusnak áldott Édesanyja! Hozzád tekintek fel, ó, tengernek csillaga. Én nyomorult bűnös sírva és zokogva lábadhoz borulok.