Egy pálya útja véget ér, a gyorsvonat megáll, s a búcsúzó útitárs más vonatra száll. Az idő vonatán lassan döcög tovább, s ha kinéz ablakán, nem fut el úgy a táj, ahogy elfutott az ifjúság. Ha az ember a múltba egyszer visszanéz, szeretné újraélni mindazt, ami szép. Lassítaná az időt, s megállítaná a legszebb perceket, de az idő kerekét megállítani nem lehet, amilyen hosszú volt az út annyi szépet rejt a múlt! Ahogy este a nap leszáll, úgy válik múlttá a jelen, míg pirkad a hajnal, a jövő csak sejtelem az ember a múltba ezerszer visszanéz, könnyűnek látszik a búcsúzás, de búcsúzni mindig nehéz.