Kis türelmet...
A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer
énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye...
Egyetlen csodálatos dal, az élete
árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog
az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára... Legalábbis a
monda szerint.
A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük.
Colleen McCullough: Tövismadarak (The Thorn Birds)
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
emlékezés
....a mai hangulatom....:(
hullámok
egy előadás margójára...