Komáromi János

szemcsegondolatok

szemcsegondolatok szitálták teli a szobám
mintha nélkülük nem tudnám mit kellene tennem
vagy hogy tennem kéne valamit
na persze, ha lenne az embernek mersze
hogy tegyen
hogy lépni bátor legyen
vagy szólni, mondani azt amit igaznak hisz
amit a belső hit diktál
de nem szól, csak itt áll csendben
vagy ül némán és hallgat
és magában átkokat mormol a falnak
mintha ő tehetne róla, hogy gyáva
hogy megalkuvó
és már nem is szégyenli
hiszen az élet ennyi
"lehetek" és "kellek" sokasága
a "nem tehettem mást" hazugsága lengi be a mindennapokat
és a lelkiismeret már nem látogat
vagy csak nem vesszük észre
hiszen akkor sírnunk kéne
bár így sem vagyunk már jóban magunkkal
hiszen nem is édes a hazug dal amit nap mint nap éneklünk
nem jó ez így nekünk
és a szemcsegondolatok kis gombócokká állnak össze
gurulnak körbe-körbe
bekerítenek, hozzám görögnek
rám szórják idea-szitkukat
és az álom...
ezen az éjszakán sem látogat