N em könnyű a dolga annak, akinek
aranyecsetje van. Már úgy értem, olyan aranyecsetje, amivel elevent tud
festeni. Szádeli is éppen hogy megmenekült a földesúr istállójából – s
ott kellett futnia a havas, téli erdőben. Mert eleinte futott, hogy
majd kiszakadt belőle a lélek – félt, hogy utolérik a földesúr szolgái
–, aztán mikor alig bírta a lába, lassan vánszorgott bokortól bokorig.
Az aranyecset ott lógott a nyakában, zsinórra fűzve.
Egyszer álmodott egy ceruza
Álmodta, hogy ő színes ceruza.
Örömében rajzolt sok virágot
Pitypangot, rózsát, vadvirágot.
Fürdött a Hold sugarában
A szivárvány bíborában
Örömében táncot lejtett
Minden rosszat elfelejtett.
Ámde, jött az ébredés
Vele együtt a szomorú eszmélés:
A színes élet álom volt csupán
S szomorúság vett erőt a ceruzán.
Az vagyok ki voltam, egy grafit ceruza
Szürkés-fekete a színem, s a figura
Melyet rajzolok csupa fekete,
Mintha más szín nem is létezne.
Álmomat azért már feledem
Örömömet másban lelem:
Írásra tanítom a gyerekeket,
Rajzolok jövőt hozó terveket.
Ez mind valóság, s nem csuda
Örömmel vagyok mi voltam,
A szürke grafit ceruza.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Rózsa-rózsa
14 éve | 1 hozzászólás
Rózsa-rózsa
Címkék: mese nemes nagy Ágnes
Utolsó hozzászólás
Tovább