Huszti Sándor

LÉLEK-TÁRSAK

A sötét éjben ragyognak a messzi égi régiók,

Fényük postalován utaznak az évmilliók.

Nem látod a magasban a Létezés ködét,

Avatatlan szemek elől takarja a sötét.

A távol csillagok közt fogantak lelkeink,

Csak az istenek tudhatták, mik lesznek terveink.

A lelkek ketten egy testvérpárt alkottak,

A bölcsesség adományán egyformán osztoztak.

Időtlen időkig keringtek egymás mellett,

Majd helyet kerestek ahol fejlődni lehet.

Egymás után indultak a nagy útra,

Előbb egyik, majd a másik zuhant az alagútba.

A szárnyas lelkek testgúnyába öltöztek

Csillagok honából földi házba költöztek.

Így a lélek-testvérek egymásról mit se tudtak,

Gyermekek voltak még, nevetve tanultak.

De szívük mélyébe ezer karcot véstek

A szellőként szárnyaló, tovafutó évek.

Útjukon sokáig egyedül haladtak,

Ám eljött az idő, és egymásba botlottak.

Mostantól fogva közös pályán járnak,

Szellemük ezentúl a messzeségbe szárnyal!