Ezt a képet akartam ma reggel feltölteni, de másként alakult. Nem hagyott nyugodni, így mégis megkerestem. Szeretném hinni, hogy van akit megérint...

 

Thomas Mann-nal indult a napom, aztán még ez az idézet is megtalált. Aktuális....

A beszéd maga a civilizáció. A szó, még az ellentmondó is, összekapcsolja az embereket.

A szótlanság elszigetel.

/ Thomas Mann/

 

Kerekese Károly meséje

 

Az egész dolog azzal kezdődött, hogy leányom ecsetet és festéket kunyerált tőlem, mert
- Tudod valami.. . valami csuda klassz dolgot kell csinálni holnapra. Miután megkapta amit kért kiviharzott az udvarra és nekiállt festeni. Röpke félóra elteltével elémállt.
- Kész! - és diadalmasan, csillogó szemekkel mutatta az elkészült remeket, amely nem csak hogy nedves volt, hanem kifejezetten tocsogott a sok víztől, mintha kacsaúsztató lenne.

Szeretettel Mindenkinek!

 

 

Amiklor elveszettnek érzem magam, mindig visszatérek a gyökerekhez.

Életem minden pillanatában jelen van a zene...Egyensúlyozom...Nanánánananná....

 

 

Szavak, gondolatok, melyek feltörnek...
Érzések, melyek néha gyötörnek...
Lélektárs, aki hallja a szót, lélektárs, aki érzi a csendben is jót.
Lélektárs, aki mindig is itt van veled, lélektárs, aki minden pillanatban érzi lelkedet!
Látja a Fényt, a sötétben, látja a könnycseppet a lelkeden, mikor szemed nevet!
Nincsenek nemek, a Lelkek találkozása egy magasabb szinten zajlik.
Érzetétek már:
amikor Te vagy a kotta és ő a dallam,
amikor Te vagy a Nap és ő a Hold!