Kis türelmet...
Kis türelmet...
16 éve | 0 hozzászólás
Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
16 éve | 1 hozzászólás
Ma, ahogy ballagtam a munkába, jutott eszembe az egyik kedvenc versem. Dunai Tamás előadásában hallottam először és életreszóló élmény volt. Erről eszembe jutottak emberek az életemből...Induljon most így a hét!
Paul Éluard: És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.
Nickelback!!! Jóóóó zene, jó pasi. Mi kell még?
16 éve | 2 hozzászólás
Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát?
Mindenki azt mondja:
- Én is.
És némelyek hozzáteszik:
- Könyvtárosa ő a császárnak, és barátja a jeles Priszkosznak. Bölcs és becsületes ember. A szíve arany.
Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki. Igaz, hogy könyvtárosa vagyok a császárnak, és hogy Priszkosz szeret engem, de bölcs ember nem vagyok. A becsületem se folt nélkül való. És hát emberszeretetről szólhat-e az olyan, aki ölt?
16 éve | 0 hozzászólás
Eredetileg ezt akartam elsőnek, de másodiknak töltöttem fel és így is első lett...húúú, egy kissé érthetetlen vagyok?
Ez a második, amit elsőnek töltöttem fel egy véletlen(ami tudom nem az :)))! ) eredménye. Ki érti ezt??? :))
16 éve | 0 hozzászólás
16 éve | 1 hozzászólás
Hervay Gizella: Védtelenül
Te tudod, hogy csak a sorsom embertelen,
mégis borzongva elhagysz.
Nézem a táguló homályt a szemeden.
Kegyetlen vagy, hiszen csak a sorsom embertelen.
Kegyetlen vagyok, hogy is kérhetem,
hogy osztozz szétzilált életemen!
Embertelen sorsába zártan
megmaradhat-e embernek az ember?
Feláldozzam a mosolyodat?
Üsselek pofon szerelemmel?
Akár a meztelen gondolat,
olyan védtelen a vágy.
Az ember úgy sóvárog a tisztaságra,
hogy bemocskolja magát.
16 éve | 4 hozzászólás
A Szerelmezőgépek Boltjában annyiféle gép van! Kellentyűk, kínolók, tápolók, halasztók, sápasztók, őrjítők, irgalmátorok, sorvasztók, senyvesztők, veszékelők, szűkölők, átkolók, zokogtatók, halolók, felejtők. Finom kis szerkezetek, nem romlanak ám el! Egyszer elindulnak, aztán csak járnak, járnak!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
valahogy úgy...
16 éve | 0 hozzászólás
JELENTÉS-VÁZLAT A JELENIDŐRŐL
valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elúnok,
fogok, megszorítok és elejtek,
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentől függök, de alig függök ö s s z e.
Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.
Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,
hogy hajlik az ujjam.
Címkék: fodor Ákos vers
Tovább