Panel. Érdekes építőanyag. Kis, relatíve kis betonkockák gondosan egymásrarakva s valamely építőipari technikával rögzítve. Négy emelet, tíz emelet, tizenhat emelet, hét emelet, húsz emelet…, csoda miket ki tudnak hozni belőle. Ez is rákkeltő persze mint kiderült nemrég, merhát sugárzik a jó vas ugye, meg a körészével sincs valami rendben… álítólag. Ebbe születtem bele, egy tízesbe, ahogy mondják, annak is a kilencedik emeletére, ami azér jó mert nem olyan nagy a zaj, mint a földszinten, viszont az év 6,7% – ában használhatatlan lift miatt egyre izmosodó vádlim és horpadó tüdőm azt mondatja velem, hogy a lépcsőmászás és a zajszennyezés közötti egészséges határ valahol a negyedik és hatodik emelett között lehet, s ha emlékezetem nem csal ez az ötödik lesz. Aki ettől lejjebb él az ideggyenge halláskárosult lesz, aki feljebb az meg izmoslábú tüdőbeteg. Arra gondoltam, még ha vicces is elsőre, hogy mi lenne ha csak ötödik emeletük lenne a panelházaknak? Szerintem ennek még mindig több a valószínűsége mint annak, hogy a liftek az év minden napján működjenek. Enyém a kilenc, ami magas, asszem kb 27m lehet. Ezt abból gondolom, hogy a tizedik meg 30m… szóval kb. 27 méter, hmm, jól felvitte az Isten a dolgom, igen, asszem ezt pont erre szokták mondani. És a “ mindenkinek ugyanolyat, szépet, szürkét, takarosat˝ kimondatlan jelmondat azóta is a kohászatban öntött súlyos vasbetűkkel hirdeti magát a szerencsétlen esztétika halotti oltárán. Egyszóval: CSÚNYA. És az egészben a csavar természetesen az, hogy mindez amerikai mintára készült… hihi. És nem, nem ám ez az egyetlen panel a környéken, túrót… rengeteg száz meg száz panel veszi körül az én otthonomat befogadót. Tíz emelet, plusz egy, a földszint, az kb tizenegy, mindegyiken három lakás. Ez is csak egy típus persze, mert van minden emeleten kétlakásos, van minden emeleten négylakásos, van minden emeleten hét lakásos is, és van emeletenként megálló liftes, meg van félemeleten vagyis két emelet között megálló liftes ( a miénk ilyen ), sőt a négyemeletesekben nincs is lift, ami nem lenne nagy baj, ha azok az ismerőseim akik ilyenbe laknak nem a negyedik emeleten tennék ezt. De ott teszik. A lépcsőházakban linóleum ami leginkább három dologra jó. Tizenegy éves korig felszaggatni és kék színét egyre ügyesedő mozdulatokkal felhordani a ház falainak valamelyikére, megjelenítve ezzel ott a LOVE vagy FUCK szavak valamelyikét angol szókincstárunkból, vagy a bátrabbaknak az egészet feltépve seggalávalónak, hogy lecsúszhassunk a füves domboldalon. Tizenegyéves kor után, persze plusz – mínusz három év tűréshatárral pedig rendeltetésének megfelelően, egyszerűen járunk rajta. Ezekután nem csoda, sőt mármár természetes, ha a házban lakó gyerekek száma egyenesen aránylik a megkopaszított lépcsőfokok számához. Linó van tehát, és a házmester, újabban pedig a lakóközösség ízlésének megfelelően a lift előtt szőnyeg és/vagy muskátli. Talán érthető mér mindenki a szürke szint társítja az ilyen lakótelepekhez. És ezen már az erkélyek, vagy ahogy a mamám mondja a balkonok, vagy ahogy a negyediken lakó haverom mondta míg meg nem halt a teraszok, szóval ezek összességének színes drótüvegfala sem segít. Van zölderkélyes, barnaerkélyes, kékerkélyes, és újabban fehérerkélyes. Ez hát a panel dióhélyban. Télen hideg, nyáron meleg, a kettő között meg büdös… nagyon.
Szomszédok is vannak, nélkülük ugye nem élet az élet, nem is lehet az, merthát kinek az ordítására térne vissza testem a nyugalmi állapotból, kinek a kutyája szarna a küszöbre, ki hozna almássüti végeket hogy egyétek meg, meg anyuék kihez járnának kártyázni és mulatósbakelitet hallgatni ( A híd alatt a híd alatt a Margit hídalattot, mag a kelj fel anyám a sirodból nézd meg mi lett a fiadbólt, ami angolul azér izgalmasabb, asszem kb. így hangzik: Wake up my mother from your tomb stb. Má´ elnézést a közel sem biztos angol mondatszerkesztésért. ) És hát a next door – ok melett vannak persze felső meg alsószomszédok is, de menjünk most sorba, mondjuk a tíztől lefelé persze csak a teljesség igénye nélkül.
10/1 Kovács István. Már elsőre feltünhet a szemfülesebb olvasóknak, mert vannak ilyenek, hogy egy igen ritka családnévvel van itt dolgunk. István a gyárban dolgozott, amig volt gyár, aztánmeg nemtom hol. Ha lejött hozzánk – apámhoz – sosem cipőbe tette ami azér volot jó, mer´ nem hozott be sarat, viszont azér volt rossz, mert a lábszagát egyetlen pillanat alatt beitta az egész lakásunk… hmm hát igen nem nehéz beoltani 37 négyzetmétert. A másik remek tulajdonsága szerintem az volt, hogy főzés közben a faszát vakargatta. Sokszor ettem náluk. Volt egy felesége meg két gyereke. Már nem laknak itt.
9/3 Kalocsay Lajos. Na ők sűrün ordibáltak. Két fiugyerek, a kisebbik beceneve Manka volt, ami hát valljuk be őszintén nem mindenkinek tetszik, nekem biztos nem, de ez semmi a bátyja becéjéhez képest ami Kenőcs (?) volt. Lehet, hogy bennem a hiba, de nem látom át mi vezet egy szülőt arra, hogy a gyermekét Kenőcsnek hívja. Mankával amugy sokat mozogtunk együtt. Mikor szakmunkás lettem az apjukhoz jártam gyakorlatra. Három évig minden második héten. Elvileg vízvezetékszerelőként kellett volna tevékenykednem, ehelyett bő szarokat lapátoltam még bővebb gödrökből… no de erről majd később.
8/3 Itt egy nő lakott két fiával, becéjükön Csipa és Fika. Az egyik szbájukban volt egy baszomnagy szövőgép, na olyat még nem láttam, de szerintem Joseph-Marie Jacquard sem erre gondolt, mikor a magáét elképzelze, szóval télleg nagy volt és a hangja asszem olyan lehetett, mintha egy tehenet kerezsteznénk egy gőzgéppel és direkt elrontanánk… igen, pont olyan volt.
6/1 Zabos Lázár. A lánya osztálytársam volt általánosban, ő az a mindig kell egy osztálytárs akit csúfolunk a vörös haja miatt, aztán persze mikor cicit meg popsit eresztett, egészen más lett a felállás (hihi), nem győztük fogdosni. Jó puha feneke volt, a nemolyanszép de őtismegfogdosom barátnőjének meg jó nagy cicije. Kaptam is az apjától ecer, ezt még a csúfolásér persze. Elkapott a ház előtt énmeg úgy megijedtem, hogy elernyedt az uteruszom, ugyhogy be is hugyoztam katonásan, aztán elfutottam, mert futni jó, ha másér nem azér, hogy le ne maradjunk, szóval hazarohantam, és anyám előtt nem tudván eltitkolni, hogy combtőig gázolok az egyébként egészséges, húslevasszagú ( valahol olvastam, hogy az egészséges pisi húslevesszagú, de akkor most mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? ) vizeletemben, azt mondtam, hogy nagyon kellett de már nem értem haza időben. Őmeg, mármint anyám, mondta hogy jólvan kisfiam, bárkivel előfordul. Hmm gondoltam magamban, persze ez így van, csak nem az osztálytársam előtt, és másnap az a valaki akivel ez megesik nem kell hogy iskolába menjen.

Ez lehetett a kemény mag a házban, persze a nem olyan keményeket mellőzve, de rájuk is sor kerül majdcsak…