Megkezdte a jövő évi költségvetés vitáját a T. Ház, s tart hosszú heteken át. Nem csak az állampolgárok, a képviselők jelentős része is, csupán találgatja: mi a blöff, a csúsztatás, mi a realitás, és mi a valóság? Azt azonban még a laikus is érzékeli, tudja: ha valaki nem milliomos, milliárdos, jóra, jobbra aligha számíthat.

Alapkérdés: van-e, lesz- e Magyarországnak felelős gazdaság-, illetve fejlesztéspolitikája? A kormány fölvázolta vízióját. Lényege: kis lépésekkel és a konvergencia-programmal betartásával utolérjük Európát, - persze csak 2010 után, lévén minél messzebbre néz a kormány, annál szebb a menyasszony. Bár az Állami Számvevőszék, a választás közelsége, az infláció megugrása és a gazdasági növekedés lanyhulása miatt fölöttébb nagy óvatosságra intette a kormányt, büszke szavakban mégsem volt hiány. Veress János pénzügyminiszter - ugyan a helybéliek szerint, még csak báró a Nyírségben – kihúzott derékkal bejelentette: voltak, vannak, s lesznek, nehézségek, de minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve. „A költségvetési konszolidáció ez évre tervezett céljai megvalósulnak! Magyarországon nincs szó sem gazdasági, sem szociális válságról. Nem a válság, hanem az előrehaladás jele, hogy rendet teszünk a közszférában, és megkezdtük, sőt sikeresen végigvisszük a 16 éve halogatott reformokat.” - Közérthető fordításban: a megszorítások jól sikerültek! 

 Szép, még szebb, jövőt is festett szép hazánk egére a pénzügyminiszter. „A 2008. évi költségvetés egy eredményes konszolidációs program lezáruló szakaszának büdzséje, amely megalapozza a következő évek gyorsabb növekedését, a jelentősebb életszínvonal javulást.”  

Ilyet Dél-Amerikában sem szokás…

Egészen másként látta, látja Dr. Hargitai János. Hogyan jutottunk ide?- kérdezte, s nem is találgatott: ha felelősöket keresünk, akkor az elvitathatatlan, hogy az első számú felelős a kormánykoalíció. Igazolásul, a legautentikusabb forrást idézte, a miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet, ki Balatonőszödön fölöttébb reálisan és radikálisan értékelte kormánya teljesítményét: „Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt nem tudtuk volna korábban elképzelni, hogy ezt egy MSZP-liberális közös kormányzás valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit. Négy évig. Semmit!" Sorolta, hosszasan sorolta a kereszténydemokraták vezérszónoka a múlttal, a jelennel és a jövővel kapcsolatos dilemmáját: 

- 2003 nyarán a Medgyessy-kormány és az akkori jegybanki vezetők még azt mondják: 2008-ban képesek leszünk bevezetni az eurót. Hol vagyunk ma ettől?

- 2004 júliusában a benyújtott konvergenciaprogram láttán az Európai Tanács, az államháztartás elfogadhatatlanul magas hiánya miatt, ajánlásokat fogalmazott meg.  Süket fülekre talált, ezért 2005 májusában az újabb ajánlását már azzal is kiegészítette, hogy 2008-ra korrigálni kell azt a lehetetlen helyzetet, amelyben a magyar költségvetés leledzik. Külön kiemelte: az esetleges adócsökkentés időszerűségét a 2005-2008 közötti hiánycéloknak megfelelően tegye csak meg az ország. Az MSZP mégis előállt egy ötéves adócsökkentési programmal, holott jól tudták, milyen tragikus helyzetben van az államháztartás. Nem csoda: közeledett a választás! Ekkor az Európai Bizottság - amiért én kárhoztatom őket - a választásokra való tekintettel, úgy döntött: a kormány a választások után, legkésőbb 2006. szeptember 1-jéig terjessze be az aktualizált konvergenciaprogramot, benne, most már azoknak a strukturális változtatásoknak, intézkedéseknek is a számszerű hatását, amivel a Bizottság igazolva látja azt, hogy miként közelít Magyarország a maastrichti mutatók irányához. Azt is mondhatnám, hogy az Európai Bizottság megadta a szocialista kormánynak azt a lehetőséget, hogy félrevezesse az országot. És a Gyurcsány-kormány következetesen élt e lehetőséggel: szemrebbenés nélkül hazudott, becsapta a választókat, és megnyerték a választásokat. 

- Igen! Semmi más nem számított, csak a hatalom megtartása, s ehhez bizony el kellett takarni a valóságot. Előtte volt „bátorságuk” ötéves adócsökkentési programot ígérni. Sőt, nem csak ígérték, törvényt is alkottak róla, miközben az államháztartás hiánya 11,6 százalékos volt. Ez még Dél-Amerikában sem mindennapos. Amikor viszont megnyerték a választásokat, ezt a törvénycsomagot azonnal visszavonták, és megszülték a Gyurcsány-csomagot, - a megszorítások csomagját.

Az éllovasból sereghajtók lettünk..!

- A 2008-as költségvetés az úgynevezett konvergencia-pályán halad. Meghatározza a költségvetés mozgáslehetőségét. A magyar kormány ennek a pályának a megrajzolását saját privilégiumának tekinti. Ilyen szempontból az Európai Unió jogszabályai sem tiszták. Ha a parlament jogosítványait növelni akarjuk, akkor ezen a területen mindenképpen szükséges lenne változtatni. Meg kellene vizsgálni, és olyan konvergencia-pályát kellene kijelölni, amely konvergál a maastrichti mutatókkal, de több mozgáslehetőséget ad az országnak.

- Az Európai Unió országai közül nálunk a legalacsonyabb a gazdasági növekedés üteme, a legnagyobb az államháztartás hiánya, és az infláció növekedési üteme is messze meghaladja az uniós átlagot. Most csak az értelmetlen megszorításokat érzékeljük, és attól félünk, - mivel a költségvetés kiadási szerkezete érdemben nem módosul a megszorítások után sem - a hiány újra visszatér arra a szintre, amit elhagyni akartunk. Az éllovasból sereghajtók lettünk! Nálunk a legalacsonyabb a GDP növekedési üteme, 2007-ben 2,2 százalékos lesz. Hol vagyunk a versenytársainkhoz képest? A szlovákokhoz, a csehekhez, a lengyelekhez, vagy a balti országokhoz képest, ahol átlagosan 6-7 százalékos a növekedés.  Nemhogy csökkent volna a fejlett világ és köztünk a különbség, hanem a leszakadásunk növekedett.  (Vagyis azt mondhatom, hogy addig, ameddig versenytársainkAmíg a Hész/Harrach-Podolák-Móring/(Hargitai János)/blaa     versenytársaink, itt Közép-Kelet-Európában, adót csökkentettek, addig mi, az elhibázott gazdaságpolitika miatt, adóemelésekre kényszerültünk, tovább rontva a versenyképességünket. Azt is mondhatom, hogy mi háttal közeledünk Európához, és ez a folyamat még ma is tart.

- Leértékelődött az ország. A hitelminősítő intézetek konkrétan is jelzik: egyre drágább kölcsönökkel kényszerülünk kiegészíteni a költségvetési hiányt. A GDP növekedését a jövő esztendőre 2,8 százalékra prognosztizálja a törvénytervezet, az idei 2,2 százalékkal szemben. Azt mondják az elemzők, e szerény növekedés tartható, - bár megjegyzem, ismerek olyan szakértői eszmefuttatásokat is, akik kételkednek, mondván: az Európai Unió gazdasági növekedése lassulni fog, így ez a 2,8 is megkérdőjelezhető. Az igazi vita a 2009-es dátum körül van: arra az évre a kormány merészen 4,2 százalékos növekedéssel kalkulál. Sőt, 2010-re már 4,3 százalékossal. Bár igaz lenne!  

- A beruházások 2,4 százalékkal nőttek terv- és tényszinten egyaránt. Ez egy nagyon alacsony beruházási szint, s előrevetíti azt, hogy ebből a visszafogottságból közép- és hosszú távon is gondjaink lehetnek. Tény viszont, dinamikusan nőtt az export: 10,6 százalékra tervezték, és már most látszik, jóval több lesz. 2008-ban 12 százalékos export-növekedéssel számol a kormány. Dinamikus pálya, több, mint kétharmadát a nemzetközi multicégek produkálják. Ez azt is mutatja, hogy a kis- és középvállalkozók ehhez a növekedéshez alig valamit tudnak hozzátenni, - náluk stagnálás van, recesszió van. A mezőgazdaság helyzete pedig egyenesen tragikus. Tehát még a növekedés mögött is ellentmondásosak a tendenciák.

- Az idei esztendőben az infláció 6,2 százalékos emelkedésével számolt a kormány, - legalább 7,5 százalék lesz belőle! 2008-ra 4,5 százalékot céloz meg a költségvetési tervezet. Ki hiszi el?

- Az egy főre eső reálkeresetek mínusz 4,2 százalékra voltak tervezve, ez is túlteljesül, negatív irányban - mínusz 4,3 százalék lesz belőle! 2008-ra pedig mindössze 0,6 százaléknyi növekedéssel kalkulál a kormány.

- A közösségi fogyasztás 2007-ben mínusz 3,8 százalék, 2008-ban, még mindig mínusz 3,4 százalék lesz, - ezen kívánnak  2009-ben, 0,8 százalékkal javítani.

- A kormány beragadt a munkanélküliségbe. Két kis megyényi lakosság van munka nélkül.

 Hogy tudnánk elmozdulni? - ez itt a kérdés. Tragikus számokat sorolok: 2007-ben azzal kalkulált a kormány, hogy a foglalkoztatottak száma 0,2 százalékkal növekszik. Nem sok, de ez is „valami”, - lenne, ha valós lenne. 2008-ban 0,3 százalékos növekedéssel kalkulál a kormány. 2006-ban ugyanez 0,6 százalékvolt, és 2010-ben is csak 0,6 százalék lesz. Azt kell mondanom: a foglalkoztatottság szintjét befagyasztották!

A gazdagok gazdagodnak, a szegények szegényednek…

- Az a pálya, amit megrajzol a 2008. évi tervezet, átlag pálya, átlagszámokkal. Magyar átlagország azonban nincs. Íme a GDP területi eltérései: a főváros 1995-ben az országos átlag 179 százalékát, 2004-ben pedig 205 százalékát produkálta. A leggazdagabb megye – Győr-Moson-Sopron - 1995-ben 109, ma már 122 százaléknál tart. A legszegényebb megye 1995-ben – Nógrád - az országos átlagnak csak a 60 százalékát érte el. Ma még szegényebb: 54 százalékon vegetál. Ha a három leggazdagabbnak mondott megye átlagát vesszük, - ez Győr-Moson-Sopron, Vas, és Fejér megye -’95-ben 105 százalékon álltak, ma 109 százalékon. A három legszegényebb megye - Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Pest, a főváros nélkül - 64 százalékon állt 1995-ben, és 57 százalékra esett vissza. 1995-ben főváros a leggazdagabb megyéhez képest is 1,64 százalékkal többet produkált, ami azóta csak növekedett. Budapest 1995-ben háromszor annyit produkált az átlag GDP tekintetében, mint a legszegényebb megye, ma majd négyszeresét, - holott, nem csak a főváros belsőkerületei, hanem az Ormánság kilátástalan nyomora is Magyarországhoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy a gazdagok gazdagodnak, a szegények szegényednek, - pedig az Alkotmány, szociális biztonságot ígér, még az Ormánságban élőknek is.

- Tudom, nehéz helyzetben van a kormány, amikor a jövőt tervezi. Azok a tartalékok, lehetőségek, amelyek pár évvel ezelőtt még növekedési pályára állították az országot, kimerültek. Kimerülőben a pótlólagos és egyirányú külföldi tőkebeáramlások, elfogyott a privatizációs vagyon, egyre kevesebb a szakképzett munkaerő, és legfőképpen társadalmi bizalom. Nem látszik a 2008-as költségvetésben azok a megoldások sem, amelyek újra növekedési pályára állítják ezt az országot. Kellene egy költségvetési B-változat is, amely mérsékeltebb, valósabb növekedéssel kalkulál, amely reálisabban mérlegelné a 2008-2009 közötti időre tervezett „nagy ugrást”, mert, nagy valószínűséggel, a jelen változat számai nem lesznek tarthatóak.

- Az, amit az önkormányzatok kapcsán a kormány most már sok éve - persze tudatosan - tesz, azt ésszel nem lehet követni. Tartalékait felélte ez a rendszer, elfogyott az az értékesíthető vagyon is, amivel a feladataikat, ideig-óráig, megoldhatták: eladták vagy a hitelek fedezeteként lekötötték. A központilag szabályozott bevételek, az állami normatívák és az szja-bevételek nem fedezik az állandó feladatok költségnövekedését. A községi és a kisvárosi önkormányzatok alulfinanszírozottsága a napnál világosabb. nincs annyi forrásuk, hogy a törvényben előírt feladataikat ellássák.

- Lehetetlen helyzetbe kerültek a megyék: nincs szabad mozgáslehetőségük, az állami költségvetésre vannak kárhoztatva. Nagyon mostoha pályát jelent ez számukra. A törvény feladatellátásra kötelezi őket, miközben a forrásszerzési lehetőségük hiányzik.

- Veszélyes pálya, hogy a kétharmados törvények megváltoztatása nélkül, alakítja át a kormány az önkormányzati rendszert. Sokadszor, és újra, és újra kimondom: ami ma történik, az alkotmányellenes! Hiányzik a szabad társulási lehetősége az önkormányzatoknak, hiányzik, mert a kasszakulccsal visszaélve, csak a többcélú kistérségi társulásokat preferálják. Így akarják, tudatosan, felszámolni a községek autonómiáját, - de erre nincs alkotmányos felhatalmazásuk! Mint ahogy arra sincs, hogy régiót építsenek a megyék helyett. A megyerendszer valóban megérett az átalakulásra - de nem lehet költségvetési kényszerekkel egy alkotmányban rögzített rendszert átalakítani!  Márpedig a 2008. évi költségvetés ezt a folyamatot erősíti.

A KDNP nem támogatja

- Összességében azt gondolom, hogy amikor a 2008. évi mozgáslehetőségeinket meghatározó költségvetési törvényt megítéljük, akkor járunk el helyesen, ha óvatosabbak vagyunk, mint a kormány. Érdemes az ellentmondásos folyamatokra jobban odafigyelni. Röviden és velősen: a KDNP nem támogatja az 1978 évi költségvetés törvénytervezetét. Nem, mert, - többek között - tovább növeli a területi és társadalmi különbségeket. Két és fél év megszorítása után, tovább rontja milliók szociális biztonságát. Nem ad kellő, sőt semmilyen támpontot arra, hogy az ország egy új növekedési pályára álljon. Mindemellett sérti az önkormányzati alapjogokat, ezért még alkotmányellenes is. Az elkövetkezendő időszakban a költségvetést ellenőrző tanácsra vonatkozó elképzelésünket újra az Országgyűlés elé terjesztjük, abban a reményben, hogy tán féket vet az ellenőrzés nélküli pénzosztásnak, mosásnak - hangsúlyozta a párt álláspontját kifejtve Dr. Hargitai János.

(Forrás: országgyűlési napló; kdnp.hu)