A "vadvízi evezés" hagyományát Magyarországon a Tisza-túra teremtette meg legalábbis ez volt az a vízitúra, amelyrõl országszerte beszéltek, amelyen részt venni fiatalok generációi számára jelentett egyet a nagy nyári kalanddal.
Ez azonban ma már a múlté, hiszen vízi túra az elmúlt két évtizedben megszámlálhatatlan szervezõdött országszerte a turisztikai magánvállalkozások, civil- és sportegyesületek örvendetes elszaporodása nyomán. A kajakosok, kenusok így birtokba vették Magyarország valamennyi, szabad vízi evezésre lehetõséget kínáló folyóit, ami elhomályosította a Tisza-túra egyediségét.
Bizony, bizony: be kell ismerni, hogy kempingezésre alkalmas folyópartokat, homokos fövenyeket, romantikus öblöket, érintetlen természeti szépségeket nem csak a Tisza mellett találni. És: napjainkban a Tisza-túrából sem csak egyetlen egyet. Viszont a Tisza ma is olyan szép, kedves és kiszámítható sodrású folyó, mint egykor volt. Környezete a védett természeti értékek gazdag tárházát kínálja, változatos szórakozást és a szabadidõ élménydús eltöltését. Árterei, holtágai a horgászok kedvelt helyei, ahol gyakran akadhat horogra ponty, harcsa, csuka vagy süllõ.
A tiszai vízitúrák szervezõi napjainkban leggyakrabban a Felsõ- és Közép-Tisza-szakaszokat választják ki. Ezen a partvonalon kellemes kempingek, pihenõ- és kirándulóhelyek várják a vízi vándorokat a Zemplénagárd - Tokaj - Tiszatardos - Tiszaújváros - Ároktõ - Tiszabábolna szakaszon, egészen a Tisza-tóig. Ám itt, a folyó mesterséges felduzzasztásából kialakult, 90 négyzetkilométernyi vízfelületû tavon (amely a Balaton után a második legnagyobb Magyarországon) már ajánlatos a vízisport térkép és az iránytû használata is, mert nem összefüggõ vízfelületet talál a túrázó: számos csatorna, nyílt víz és sziget alkotja a tó egészét. Szerencsés vízrajzi adottságainak köszönhetõen, egymást nem zavarva, egy idõben is jól megfér a mozgalmas vízi élet kedvelõje, a fürdõzõ, a napozó nyaraló, a csendet óhajtó horgász, valamint a növény- és állatvilágot tanulmányozó tudós és természetbarát.
A Tisza-tó jelentõs része a Hortobágyi Nemzeti Park területéhez tartozik, így fokozottan védett területnek számít. A Tisza-tavi Madárrezervátum területe például kilenc élõhelytípus 199 madárfaj - köztük a kanalasgém, a szürke gém, a kárókatona, az üstökös gém, a nagy kócsag, a kis kócsag, a bakcsó, a barna kánya, a barázdabillegetõ, az erdei pinty - életfeltételeit biztosítja. A Tiszaigari Arborétum - hírességeivel, a Mátyás király-fával és a kocsányos tölgyekkel - szintén országos védelmet élvez. A tóvidékhez kötõdik a Borsodi-Mezõség, valamint a Hevesi puszták - mindkettõ tájvédelmi körzetként érdemes a megkülönböztetett figyelemre.
És a Tisza a Tisza-tónál nem áll meg...
Kapcsolódó cikkek:
Alpokalja - Natúrpark
Mit csinálhatunk a Genfi tónál?
A spirituális Peru