... Életemben még soha nem voltam asszisztens orvos mellett, főleg nem boncoláskor. Ma sem vállaltam. Gyáva  vagyok? Lehet. Ám mostani, lepukkadt, szétzilált idegállapotomban még azt sem tudtam megemészteni, hogy elpusztult egy ellés előtt álló kutyánk, nemhogy még itt, nálunk trancsírozzuk szét. Hol?  A pincében? Min?  Az ebédlőasztalon?  ... Ezek csak technikai gondok. A  pszichikaiba bele sem merek gondolni, mert hát szerettem, még ha néha-néha meg is szidtam. ... Láttam saját térdműtétemet élő, egyenes adásban. ... Voltam meós egy állateledel-gyártó üzemben, így volt szerencsém nemcsak nyers, de "döglött" belsőségekhez is, olyanokhoz, melyeknek szaguk, mit szaguk, bűzük volt. ... A vérrel sincs semmi gondom, mindig nézem, ahogy veszik (épp ma csapoltak meg). DE! Nem hiszem, hogy végig tudtam volna nézni, ahogy az állatorvos felnyitja a kutyát, kiszedi a kicsiket, a többiről már nem is szólva! ...

Mi tesz a sors?

Míg ezen rágódtam, megszületett az első kölyök az anyukánál. Félre bánat, félre bú! Beöltözés, kiköltözés, várás, várás... Több mint egy óra elteltével meglett a második. Épphogy végeztem a rendbetételével, mikor megláttam a harmadikat. Na, ez nem semmi, gondoltam. Az első 2 vézna kis giliszta hozzá képest. Természetesen fiú. Mi más is lehetne. ...