... Életemben még soha nem voltam asszisztens orvos mellett, főleg nem boncoláskor. Ma sem vállaltam. Gyáva  vagyok? Lehet. Ám mostani, lepukkadt, szétzilált idegállapotomban még azt sem tudtam megemészteni, hogy elpusztult egy ellés előtt álló kutyánk, nemhogy még itt, nálunk trancsírozzuk szét. Hol?  A pincében? Min?  Az ebédlőasztalon?  ... Ezek csak technikai gondok. A  pszichikaiba bele sem merek gondolni, mert hát szerettem, még ha néha-néha meg is szidtam.