A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (szótagosak). Egyebekben formailag kötetlen, a sorvégek – mintegy mellékesen –rímelhetnek, de ez nem előírás. (Az összecsengő sorvégek sokszor csak a fordítók leleményei.) A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.

Elszáradt rózsák,

mint megannyi leélt é-

let várja sorsát.

*

Faarc, fakereszt,

egy elsárgult falevél.

Halovány fénykép.

*

Törött üveg, tö-

rött tükör, ketté tört é-

let. Tűnjünk innen!

*

Keleti szél, nyu-

gati nap, marcona arc.

Magadra  maradsz.

*

Egy szál rózsaszár,

ma már csak kóró csupán,

mit a szél zörget.

/FNGY.2009.08.12./

Kora esti nyá-

ri alkonyon ég a tar-

ló a szántáson.

*

Füst lepi el a

kertet, a házat. Égett

szag mi körbe vesz.

/FNGY.2009.08.12./

egy kép a falon

légy koppan az ablakon

kinn madár dalol

/FNGY.2009.08.12./