édesapám

csillagosat álmodtam,

Esthajnal-

csillag  voltam álmomban,

édesapám

te meg kéklő hold voltál,

holdkeltétől

holdnyugtáig ragyogtál.

(Ágh István után szabadon)

    Olyan szépet írtam neked gondolatban, ám fejemben ezekből most oly sok van, hogy mire papírt és tollat ragadtam a mondatok szavakká, a szavak betűkké hullottak szét.

Most itt ülök, előttem a papír, rajta egy csomó betű egy  nagy kupacban arra várva, hogy szétválogassam.

Kiválogassam a betűhalomból a hozzád szólókat, egymás mellé rakva újra  szavakká formálva, azokat pedig mondatokká.

Nem,  inkább képekké, fekete-fehérré, színessé, színesebbnél színesebbé.