Olyan szépet írtam neked gondolatban, ám fejemben ezekből most oly sok van, hogy mire papírt és tollat ragadtam a mondatok szavakká, a szavak betűkké hullottak szét.

Most itt ülök, előttem a papír, rajta egy csomó betű egy  nagy kupacban arra várva, hogy szétválogassam.

Kiválogassam a betűhalomból a hozzád szólókat, egymás mellé rakva újra  szavakká formálva, azokat pedig mondatokká.

Nem,  inkább képekké, fekete-fehérré, színessé, színesebbnél színesebbé. Igen. Ezt kellene tennem, de azt hiszem, ...  úgy  gondolom, ... tudom, hogy elég, ha  azt mondom: 

Mindent köszönök.  Szeretlek.