Kis türelmet...
14 éve | 0 hozzászólás
megszólal a telefon, látom Apu keres. Mivel már beszélni nem tud, s ujjait sem tudja rendesen mozgatni, hát kinyomom. 2 perc múlva újabb "csengés"... Lesz, ami lesz alapon felveszem /9 óra 5 perc/.
- Szia Apu! Gyöngyi vagyok!
- ...ahhh...
- Mit szeretnél mondani?
- ... ahhh ...
-Apukám, mi a baj? Menjünk? Kérlek szólalj meg!
- ...
- Délután megyünk! Majd találkozunk...
- ...ahhh...
- Szia!
Telefon le, majd ismét kézbe és már hívom is a húgom /9 óra 9 perc/!
14 éve | 2 hozzászólás
írok és sírok
sírok
nyirkos földdarab
hant
sötét fekhely
rajta kereszt
visszatértél a
gyökerekhez
így lett életed
kerek
írok és sírok
sírok
rohannék hozzád
APUKÁM
de nem enged a család
a lánc
így magányomban csak
írok és sírok
sírok
ki nevettet meg engem
mikor a legnagyobb kínok
közt fetrengek
ki csal mosolyt arcomra
ha már TE sem vagy
írok és sírok
sírok
s befejezem
amit elkezdtem
mert hited
hitte
"Ha egyszer valamit elkezdesz,
azt fejezd is be!"
így
írok és sírok
sírok
rajta kereszt
mely az enyémen
nem lesz
engem szél visz el
messzi tájakra
hova csak vágytam
így rám akkor is számíthat
a család
ám most csak
írok és sírok
sírok
hívok egy szép álmot
egy régi világot
ahol TE meg én
fogtuk egymás kezét
emlék kép
emlékkép
írok és sírok
sírok
nem felejtlek
szeretlek
jéghideg homlokodon
forró csókommal
búcsúzom
arcomon könnyem
pereg
a percek órákká
nőttek
elengedlek
"Az ég legyen Veled!"
én pedig továbbra is
írok és sírok
sírok
(Németh János 1939.01.31.
15 éve | 0 hozzászólás
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Fájdalom
14 éve | 0 hozzászólás
Már egy hónapja, hogy utoljára láttalak, hogy hallottam hangodat. …Várlak … De Te nem jössz. Vasárnap sem jöttél, csak anyu, Ildikó és István. Váratlanul toppantak be, én pedig csak álltam és vártam, hogy mögülük előlépsz, s köszöntesz, mint rég. …
… Késő délutántól maratoni kézilabda-közvetítés volt a tv-ben. Folyton csak azon járt az agyam, hogy Te most mennyire élvezed, hogy lányaink jól játszanak, majd pedig, hogy mennyit mérgelődsz amiért a fiúk eladják vagy épp elszórják a labdát ( „ejnye fiúk, hát ezt nem szabad”), s a végén : „ugye, ugye én megmondtam”.
Címkék: fájdalom vers várakozás
Tovább