... Életemben még soha nem voltam asszisztens orvos mellett, főleg nem boncoláskor. Ma sem vállaltam. Gyáva  vagyok? Lehet. Ám mostani, lepukkadt, szétzilált idegállapotomban még azt sem tudtam megemészteni, hogy elpusztult egy ellés előtt álló kutyánk, nemhogy még itt, nálunk trancsírozzuk szét. Hol?  A pincében? Min?  Az ebédlőasztalon?  ... Ezek csak technikai gondok. A  pszichikaiba bele sem merek gondolni, mert hát szerettem, még ha néha-néha meg is szidtam.

              megszólal a telefon, látom Apu keres. Mivel már beszélni nem tud,  s ujjait sem tudja rendesen mozgatni, hát kinyomom. 2 perc múlva újabb "csengés"... Lesz, ami lesz alapon felveszem /9 óra  5 perc/.

- Szia Apu! Gyöngyi vagyok! 

- ...ahhh...

- Mit szeretnél mondani?

- ... ahhh ...

-Apukám, mi a baj? Menjünk? Kérlek szólalj meg!

- ...

- Délután megyünk! Majd találkozunk...

- ...ahhh...

- Szia!

Telefon le, majd ismét kézbe és már hívom is a húgom /9 óra 9 perc/!

írok és sírok

sírok

nyirkos földdarab

hant

sötét fekhely

rajta kereszt

visszatértél a

gyökerekhez

így lett életed

kerek

írok és sírok

sírok

rohannék hozzád

APUKÁM

de nem enged a család

a lánc

így magányomban csak

írok és sírok

sírok

ki nevettet meg engem

mikor a legnagyobb kínok

közt fetrengek

ki csal mosolyt arcomra

ha már TE sem vagy

írok és sírok

sírok

s befejezem

amit elkezdtem

mert hited

hitte

"Ha egyszer valamit elkezdesz,

azt fejezd is be!"

így

írok és sírok

sírok

rajta kereszt

mely az enyémen

nem lesz

engem szél visz el

messzi tájakra

hova csak vágytam

így rám akkor is számíthat

a család

ám most csak

írok és sírok

sírok

hívok egy szép álmot

egy régi világot

ahol TE meg én

fogtuk egymás kezét

emlék kép

emlékkép

írok és sírok

sírok

nem felejtlek

szeretlek

jéghideg homlokodon

forró csókommal

búcsúzom

arcomon könnyem

pereg

a percek órákká

nőttek

elengedlek

"Az ég legyen Veled!"

én pedig továbbra is

írok és sírok

sírok

(Németh János 1939.01.31.