Kis türelmet...
15 éve | 0 hozzászólás
Ébren álmodom
fény az arcomon
lecsorog
bele testembe
az ég sötétjébe
Eggyé válunk
mi ketten
s zuhanunk
a végtelenbe
Késő őszi éjen
szállnak a gondolataink a légben
mitsem törődve a széllel
rohanunk a képzeletben
feledve gondjaink
mik körbefonva tartják végtagjaink
És majdnem csend van
csak
a
sziklaszárnyak
suhogása
hallatszik
idebenn s odakinn
(FNGY.
15 éve | 0 hozzászólás
utam visz a végtelenbe
temérdek kő közepette
sehol egy patak
mi szomjam oltja
sehol egy élőlény
ki utamon elkísér
magam vagyok egyedül
nekem a tücsök sem hegedül
temérdek kő közepette
visz utam a végtelenbe
(FNGY 2009.07.04.)
15 éve | 0 hozzászólás
Kell,
hogy érezd,
ez az én dalom
kell,
hogy érezd,
benne lüktet a fájdalom
kell,
hogy érezd,
ütemtelenné vált
kell,
hogy érezd,
halkabban szól a gitár
kell,
hogy érezd,
húrjai elkoptak
kell,
hogy érezd,
elfáradtak az ujjak
kell,
hogy érezd,
most már lágy zene kell
kell,
hogy érezd,
lassan mennem kell
kell,
hogy érezd,
érezned kell.
(FNGY. 2009. 07. 03.)
15 éve | 0 hozzászólás
gyökerem
vizet keres
megy
a földbe le
mélyen
csak egy eret
szeretne
hogy élhessen
kísérd
kis ér
(FNGY 2009. 07. 02.)
15 éve | 0 hozzászólás
egyperces dráma
Fejét földre szegezve ment az úton, csak ment előre. Tudta, hogy végzetét nem kerülheti el. Lassan bandukolt, némán, a kíváncsi tekintetek kereszttűzében. Lépteit ezer és ezer néma jajszó követte, de ő csak ment, ment előre. Boldogtalanságát a felébredő szél sem enyhítette, sem a nap, mely már a látóhatárt súrolta. Tudta mi vár rá, mi a dolga, mégsem hagyta, hogy félelme eltántorítsa a józan ész hozta határozattól, a sorstól.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Jajj nekem
15 éve | 0 hozzászólás
Csak nézem a messzeséget
Lepedőbe csavart fehérséget
Túl időn és téren
A végtelenben, érzem
Fellázad minden ellenem
Minden, mi ellen
Nem tehetek egyebet
Minthogy lefekszem
Helyet adva a lelkeknek
Kik már terhektől mentesek
- Elesettek, de lelkesek -
Mert legyőztek engemet.
(FNGY. 2009.07.12.)
Címkék: festés mész