egyperces dráma

Fejét földre szegezve ment az úton, csak ment előre. Tudta, hogy végzetét nem kerülheti el. Lassan bandukolt, némán, a kíváncsi tekintetek kereszttűzében. Lépteit ezer és ezer néma jajszó követte, de ő csak ment, ment előre. Boldogtalanságát a felébredő szél sem enyhítette, sem a nap, mely már a látóhatárt súrolta. Tudta mi vár rá, mi a dolga, mégsem hagyta, hogy félelme eltántorítsa a józan ész hozta határozattól, a sorstól.

Ő már várja. Érezte zsigereiben, hogy ott van az út végén és tudja, hogy közeleg a pillanat mikor szembetalálkoznak. Egyikük sem akarja, de nem tehetnek ellene. Ez az élet rendje. Az erősebb győz a gyengébb felett, az elitélt a hóhér ellen mit sem tehet. S most ott állnak karnyújtásnyira egymástól és nem tudni ki retteg jobban, a  gyilkos vagy az  áldozat. Az ember vagy a patisszon.