utam visz a végtelenbe

temérdek kő közepette

sehol egy patak

mi szomjam oltja

sehol egy  élőlény

ki utamon elkísér

magam  vagyok egyedül

nekem a tücsök sem hegedül

temérdek kő közepette

visz utam a végtelenbe

(FNGY 2009.07.04.)

Kell,

hogy érezd,

ez az én dalom

kell,

hogy érezd,

benne lüktet a fájdalom

kell,

hogy érezd,

ütemtelenné vált

kell,

hogy érezd,

halkabban szól a gitár

kell,

hogy érezd,

húrjai elkoptak

kell,

hogy érezd,

elfáradtak az ujjak

kell,

hogy érezd,

most már lágy zene kell

kell,

hogy  érezd,

lassan mennem kell

kell,

hogy érezd,

érezned kell.

(FNGY. 2009. 07. 03.)

gyökerem

vizet keres

megy

a földbe le

mélyen

csak egy eret

szeretne

hogy élhessen

kísérd

kis ér

(FNGY 2009. 07. 02.)

egyperces dráma

Fejét földre szegezve ment az úton, csak ment előre. Tudta, hogy végzetét nem kerülheti el. Lassan bandukolt, némán, a kíváncsi tekintetek kereszttűzében. Lépteit ezer és ezer néma jajszó követte, de ő csak ment, ment előre. Boldogtalanságát a felébredő szél sem enyhítette, sem a nap, mely már a látóhatárt súrolta. Tudta mi vár rá, mi a dolga, mégsem hagyta, hogy félelme eltántorítsa a józan ész hozta határozattól, a sorstól.

A Líra  Könyvklub legújabb számát lapozgatva szembenézett velem A FÉRFI. Csernus doktor nem az esetem, semmilyen szempotból sem, de kíváncsivá tett. Szeretném tudni, hogy milyen egy férfi szemszögéből az erősebbik nem. Hogyan működik az agya? Mit, miért, hogyan tesz? Miről mit gondol? Mi az ami szemének, szájának kedves? Milyen apának, férjnek, s milyennek látja önnönmagát? Szeretném tudni, ehhez azonban meg kell rendelnem, majd elolvasnom.

DE!

Előtte illő lenne nemcsak hetente leporolgatni és visszatenni, hanem kinyitni és végre elolvasni párját A NŐt, mely már közel 2 éve könyvespolcom része.

Ághegyen csöppnyi csillag ül - ma egész nap fagyott

Meg-megrebben, kapaszkodik és fázósan ragyog

-  El kellett volna  mennem, akár a madarak,

Ám egy csillagnak erre gondolni sem szabad -

Meg-megrebben, kapaszkodik - ma egész nap fagyott

Ül a törékeny ághegyen és még szebben ragyog

(NGY  1987)

(Artmüller Ágnesnek)

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

nem ezt vártam tőle

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

s mintha néznék tükörbe

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

s jegyeim visszaköszönnek

mintha te lennél én

s én lennék te

lelkünk összeölelkezve

megy az úton felfelé

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

félve lefelé nézek

s megkönnyebbülést érzek

bár magányunk egy

sorsunk ketté megy

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

benne lelked fénylik

arcom lassan eltűnik

magadra hagytalak

a fájdalmas harcban

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

s csak nézem és nézlek

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

s kiáltok - állj meg!

Szeretek szeretni

gyöngyözve nevetni

kacagni mindenáron

szeretem a Párom

szeretem a családom

az álmot, a valóságot

Szeretni szeretek

utat törni az ismeretlenbe

szeretem, ha követnek

s velem együtt örülnek

szeretem, ha szeretnek

szívükkel körülölelnek

(FNGY  2009.06.26.)

édesapám

csillagosat álmodtam,

Esthajnal-

csillag  voltam álmomban,

édesapám

te meg kéklő hold voltál,

holdkeltétől

holdnyugtáig ragyogtál.

(Ágh István után szabadon)

Szia!

Köszönöm, hogy igyekezetem nem kerülte el figyelmetek, s meghívtatok a Networkös nyílt napra, hogy  kíváncsiak vagytok véleményemre s, hogy szeretnétek megosztani velem az újdonságokat.

Tényleg nagy dolog ez annak, aki köszönő viszonyban sincs az újságírással, a  számítástechnikáról már nem is beszélve...

Most mégis  azt kell mondanom, hogy fáj a szívem, s fájó szívvel kell nemet mondanom. Próbáltam magam olyan állapotba hozni, hogy részt tudjak venni, de nem megy...