(Artmüller Ágnesnek)

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

nem ezt vártam tőle

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

s mintha néznék tükörbe

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

s jegyeim visszaköszönnek

mintha te lennél én

s én lennék te

lelkünk összeölelkezve

megy az úton felfelé

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

félve lefelé nézek

s megkönnyebbülést érzek

bár magányunk egy

sorsunk ketté megy

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

benne lelked fénylik

arcom lassan eltűnik

magadra hagytalak

a fájdalmas harcban

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

s csak nézem és nézlek

itt ülök rémülten

kezemben a könyvvel

s kiáltok - állj meg!

gyere add a karod

s menjünk fel a pokolból

fel, a felfelé úton

(FNGY 2009. 06. 28.)