Kis türelmet...
10 éve | 4 hozzászólás
Szeretni nem tud minden ember,
a lélek drága gyöngye ez,
melyet a testtől senkisem nyer,
csupán csak Isten adja ezt.
Szeretni tudni: kincs a mennyből,
mely gazdaggá tesz igazán:
mellette oly kicsinyre törpül
minden művészet,tudomány.
A gőg, kevélység meg nem érti,
hogy az valóban létezik,
de mely kebelben elkezd égni,
az melegével megtelik.
Szeretni Istent s embertársat,
szólgálni,tenni szívesen:
irgalmat,üdvöt nyújtani másnak,
dicsérni Istent szüntelen.
10 éve | 1 hozzászólás
Kevés a kincs,mit összegyűjtöttem,
amíg e földi úton eljöttem.
E napig,e percig,s most itt vagyok.
A multak útjáról mit mondhatok?
Ami érték,ami szép igazán:
Mindent Te adtál,Édes Jó Atyám!
Semmi nélkül jöttem,s ah elmegyek,
és valamit mégis-mégis viszek
az is Tiéd,ajándékba kaptam,
s ha valamit mégis veszni hagytam:
Kérlek,bocsásd meg gyávaságomat,
Te jól ismered embervoltomat.
Rólad beszélt,Rólad dalolt a fény
a lengedező lombok tetején:
a tmplomi áhítat csendjében
a felzúgó orgona zenéje:
minden,minden a Tiéd volt, Uram:
én csak hallgattam áhitatosan.
12 éve | 4 hozzászólás
Gondolatom árva madár.
Jön a semmiből,tovaszál
Semmi a végtelen tava
Mégis az igazság maga.
Átöleli a vágyamat
Felturja puha ágyamat.
Ismeretlen mosolyt fakaszt.
Szívemben ültet új tavaszt.
Mellettem csillagok futnak
Egész a szívemig jutnak.
Csak nézem,hogy fut az égen
Nem lehet,enyém úgy érzem.
Menny,és a pokol a Főldön
Benne van bánat,és öröm.
Ez vagyok én és a lelkem
Nem tudom,mit kell most tennem.
12 éve | 3 hozzászólás
Az alkonyat szellőuszálya lebben,
A nyárfa lobja halkan megremeg,
Zöldpázaitos,árnyékrejtő ligetben
Már nyári dalt zúgnak a csermelyek.
Akácvirágtól illatos az utca,
S a réteken virág tenger fogad,
Virágporárt az alkonyatra fujta
A zöldben omló fenyves boltozat.
A rét felett,szelíd lejtésű lankán
Buzavirág és vadpipacs terem,
Tücsök nevet a fürjek pitypalattyán,
Sötét színű szomszéd vetéseken.
Az erő felet magasan sas kereng,
Harkály kopog egy erőszéli fán,
A mogorva tölgy némán el-elmereng
Egy mélybe-omló vad patak szaván.
12 éve | 2 hozzászólás
Leszállt az alkony s egy lenge szellő
Tündér rózsát hintett az égre,
Fülembe suttobott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe.....
Egyszer,régen,mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött.....
Ha jött az est,ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vadpatak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd,s ezüst holdsugarak....
Hanem egyszer,zúgó fergetegben
A Szélkirály orkán-csapatja jött,
És elragadva a tündérleányt
Eltünt a sötét fellegek mögött........
13 éve | 1 hozzászólás
Csodállak Téged,husvét Hőse, Csodállak Téged példaképünk,
Értünk feszített,meghalt Bárány, Csodállak Téged mindörökre,
Minden bűnösök menedéke, Bárcsak megértene a népünk,
Mert átmentél a halál árnyán. Elébe hullana a röge.
Mert büszkén hordtad a keresztet És úgy mondaná húsvét napján.
13 éve | 1 hozzászólás
Szeretnék énekelni Néked,
Uram,nyisd meg ajkamat,
hogy szent legyen mindig az ének,
amely szívemből felfakad.
Hadd zengjem el,hogy szászor áldott
keresztednél ki megpihen,
hadd zengjem el,hogy megtalál ott
s békére lelt az én szívem.
Szeretném énekelnei másnak,
hogy Néked énekelni jó,
hogy életünk bús lázadás csak,
míg el nem ér az égi Szó.
Azt zengi,a Szót a íííszódat,
mely életet adott nekem!
Szeretnék énekeleni Rólad
halálig engedelmesen.
13 éve | 1 hozzászólás
Én szeretem a havas kertet,mikor a bokrok hófehérek
és az ágak is csupán hóval nézik a havas mindenséget.
Én szeretem a csillag fényét,a Holdnak kékes árnyalatját,
mikor a téli havas kertet fényük gyémántokkal kirakják.
Én szeretem az utat,melyet meg kell tennem itt a Főldön,
Mert tudom,hogy vigyáz rám Isten,hogy szívem össze,jaj össze ne törjön.
Én szeretem a kis szobákat,hol sok a könyv és sok az illat,
mert a napfényes varázslatban nem hiszem,hogy az élet itt hagy.
13 éve | 1 hozzászólás
Újra kinyilt az orgonánk,
Újra itt van a kikelet.
Virágba szökkentek a fák,
Zölddé változott a berek.
Tavasz varázsos illatán
Fölfelé száll az én szívem,
Megáll az isten trónusán
És imádkozik csendesen:
---Uram,köszönöm a tavaszt,
A természetnek tavaszát.
A kinyíló kék ibolyát.
Patak folyását völgyeken,
A légnek tiszta illatát,
Lepkék szállását idelenn
És fönn a pacsirta dalát.
Uram,köszönöm a tavaszt
Az életemnek tavaszát.
Köszönöm,hogy széppé tetted
Életemnek ifjukorát.
13 éve | 0 hozzászólás
Az én anyám mennyben van.
Találkoztunk álmomban.
Azt mondta a menny csodás
Ottan minden olyan más.
Nincsen gazdag,nincs szegény
Mindenki jó és szerény.
Ott az ember egyforma
Együtt élnek egy korba.
Nincs fiatal se öreg
Mindenki egyet követ.
Nincsen szabály ami fáj
Hallgatni ott nem muszáj.
Nincsen más csak szeretet
Oda más be nem mehet.
Minden szívbe dal fakad.
Nincsen idő mi szalad..
Dugasz István
13 éve | 0 hozzászólás
Nincs nekem,kedvenc virágom,
melyik szebb nem prédikálom,
tavasszal mind alig várom,
És szeretem én a fákat,
ammenyit csak szemem láthat.
Szeretem,ó a fanépet,
a fák olyan szépek,szépek.
Nem mások ők,néz csak rájuk:
égig érő zőld virágok,,,
Szép Ernő
13 éve | 0 hozzászólás
Mutassatok nekem
mesés,szép országot,
Amilyet a szemem
Soha még nem látott.
Mutassatok gyöngyöt
Vagy tengernyi kincset,
Amit ez a világ
Bő kezekkel hinthet.
Nekem mégis legszebb,
Drágább a menyország,
Mert ott örök s igaz
A béke s boldogság.
Legszebb nekem Jézus,
Üdvöm és királyom,
Mert boldogságomat
Csak benne találom,...
Mészáros Sándor
13 éve | 2 hozzászólás
A Bibliát vedd a kezedbe
mikor a hajnal beköszön
és találjon rád az este
Biblia mellett térdreesve
Fürössze lelked fényözön.
Könnyebb lesz künn
a nagyvilágba
megméretni Isten szavát
könnyebb az élet ezer gondja
Vajon van-e még Bibliád?
...Vajon van-e még Bibliád?
Vajon mikor lát úgy a hajnal
és mikor talál úgy az est
mint aki nincs tele bajjal
deBibliával áhítattal
Látja,hogy ragyog a kereszt!
...Látja,hogy ragyog a kereszt.
Látja,hogy övé lett az Élet
látja,hogy közel van a Nyár
ki lassan jár is odaérhet
aki siet is odatéved
de jó lesz megpihenni már!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Pihenj,anyám!
10 éve | 1 hozzászólás
Széjjeltört szíved fáradságos élet
Utána,Isten szép kezében pihen.
Mert a mártírok tövises nagy útján
Szó nélkül mentél,némán,szelíden.....
Keskeny kezeddel nekem szedtél rózsát,
Drága hű szíved engem szeretett,
Veled éltem meleg,igaz társa
Anyám,örökre elment,elveszett.....
Amennyire fájt Krisztus szenvedése
Istennek,mikor feltűnt a kereszt,
Épp úgy szívednek utólsó verése
Lelkemre sötét bánatot ereszt.....
Mit ér a szabad nagy egyedüjárás,
És életednek ezer szenvedése
Komoly,mély gyásszal útamon kísér.......
Címkék: vers
Utolsó hozzászólás
Tovább