Képzeld, ahogy Isten angyallá válik,
S te ifjú lány, gyönyörű Jázmin,
Képzeld, hogy az angyal eléd áll,
Lágyan átölel, s fénye beléd száll.
Még fel sem fogod, alig hiszed
Angyali hangját az égi beszédnek,
A tiszta fény begyújt egy szikrát,
S a tűz elégeti az elhomályosulást.
Összeolvadsz a mennyei fénnyel,
Felismered eredendő természeted.
Te ő vagy, ő pedig te,
S végtelen a szeretet.
Rájössz, hogy ez mindig is így volt,
S hogy mindig is így lesz, bizonyos.

   Imádság:

   Mindenható Isten!  Hallgasd meg  minden órai  imámat! Töltsd  el  szívemet
   angyali tiszta  szeretettel  embertársaim, hazám  és  honfitársaim  iránt!
   Világosíts fel engem  egy kerub  lángszellemével, erős  eszével! Engedj  a
   jövőbe pillantanom s megkülönböztetnem a jónak magvát a gonoszak magvától!
   Add tudtomra, mit  tegyek és  miként kezdjem,  hogy neked  egykor arról  a
   tőkéről,  melyet  reám  bíztál,  beszámolhassak!  Gondolkodni  akarok   és
   dolgozni éjjel és nappal  egész életemen át.  Segítsd sikerre bennem  azt,
   ami jó; tipord el csírájában azt, aminek rossz gyümölcse lehetne!  Nyújtsd
   segélyedet, hogy  minden heves  indulatot elnyomhassak  magamban!  Engedd,
   hogy igazi lelki alázattal tekintsek mindent a világon, s úgy fogjak hozzá
   bármihez!