Imádság:

   Könyörülj, Urunk, rajtunk! Légy könyörülettel minden akarásunk iránt, hogy
   szeretetben és hitben,  igazságosságban és  alázatban követhessünk  téged,
   hogy az önmagunkról való  lemondás által veled  hűségben, odaadásban és  a
   lélek békéjében találkozhassunk.

- Még nincs vége, még egyre hull a mag,

A gigászi kéz még egyre szórja,

A nagy példázat még nem vált multtá,

Mert még nem jött el a számadója,

A magvető még egyre szórja...

- Szántóföldek! Ekétlen, vad utak!

Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek!

Esőre szomjas, kiszáradt rögök,

Fájó ugarok, terméketlenek!

A példa nektek szól, ti - emberek!

A magvető - az Isten! A magot,

Az élet-igét még egyre szórja.

   Istenem, Te szent és  igazságos, igaz és hűséges  tiszta és jóságos,  Eléd
   járulok. Ha hozzád jövök,  Mózesként le kell  borulnom, s Péterrel  együtt
   felkiáltanom: Menj el tőlem,  mert bűnös vagyok!  De tudom, hogy  igazában
   ezt kell mondanom:  Irgalmazz nekem!  Bár bűnös vagyok,  s így  érdemtelen
   vagyok irgalmadra, mégis  alázatos bizalom  él bennem, s  a te  határtalan
   irgalmad után vágyódom. Hisz még  nem vagyok végképpen elveszett, hanem  e
   föld  vándora,  aki  örök  javaid  után  sóvárog,  és  aki  készséggel  és
   alázatosan nyújtja ki kezét irgalmad végtelen ajándéka felé.

   Urunk, a föld határáig akarsz küldeni minket, hogy tanúid legyünk. Határok
   azonban bennünk is  vannak, amelyeket önzésünk  és gőgünk által  teremtünk
   magunkban. Taníts  arra, hogy  ezeket a  határokat kegyelmeddel  átlépjük.
   hogy küldetésed parancsát a mi  hétköznapjainkban is betöltsük. És ha  úgy
   érezzük, hogy az  elviselhetőség határához értünk,  add nekünk a  gyermeki
   lélek határtalan  bizalmát  a  te  hatalmadban  és  jóságodban,  és  akkor
   kivezetsz minket saját énünk minden határán túl a te végtelenségedbe.

Magányos csillag fénylik odakint
a messzeségben és felém tekint.
Hunyorgat, mint egy titkos égi szem,
színeit váltja. Vajon mit izen?
Magányos csillag, izen valamit,
ha nem is értem titkos jeleit,
szívem a fénynek, a fénynek örül,
s mint ő, hamar fellobban és lehül.
Fel-feltekintek: ott ragyog-e még?
Mint egy magányos lámpafénybe rég,
gyermekkoromban, kint, a vén tanyán,
ha éjidőn teknőhöz kelt anyám.
Szívemben úgy járkál a jó remény,
mint egykor ő, csak lábujja hegyén,
hogy fel ne költse négy kis gyermekét,
s ne szűkölködjön kenyérben a hét.

   Urunk, Jézus Krisztus!  Szent Péter  apostol egykor  megvallotta, hogy  az
   örök élet  igéi nálad  vannak. Be  kell látnunk,  hogy csak  akkor  tudjuk
   életünket helyes irányba  állítani, ha egyre  jobban megismerünk téged  és
   megismerjük azt az  életformát, amire hívsz  bennünket. Kihez mennénk,  ha
   nem hozzád?  Kit hallgatnánk,  ha  nem téged?  Kit  követnénk, ha  nem  te
   vezetnél minket? Ki  éltetne minket, ha  nem a te  Szentlelked?

   Édes Istenem,  add nekem  magadat,  és azután  magamat vedd  el  magadnak.
   Szeretlek téged egész  szívemből, de ha  ez mégis kevés  volna tőlem,  úgy
   pótold ki a te kegyelmi adományoddal. Imádság:

   Édes Istenem,  add nekem  magadat,  és azután  magamat vedd  el  magadnak.
   Szeretlek téged egész  szívemből, de ha  ez mégis kevés  volna tőlem,  úgy
   pótold ki a te kegyelmi adományoddal. Add, hogy mindig csak feléd tartsak,
   és az életben  soha el ne  lankadjak, míg  hozzád nem érek  az égbe,  ahol
   ölelésre vársz engem.

   Mindenható Istenünk! Magyar népünk Szent István királynak köszönheti, hogy
   a keresztény igazság útján elindult. Lelke mélyéig hívő, keresztény  ember
   volt, aki  cselekedeteiben  Krisztust  követte. Szent  királyunk  azzal  a
   meggyőződéssel igyekezett  a  keresztény hitet  terjeszteni  országunkban,
   hogy ez a vallás erkölcsi mértéket és értéket ad az embereknek, az  ország
   felemelkedését szolgálja  és biztosítja  népünk megmaradását  évszázadokon
   keresztül.

   Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy  a megszentelt kenyér, a te  testeddé
   átváltoztatott kenyér, a te valóságos jelenléted ebben a kenyérben teszi a
   templomot otthonunkká és  a szentmisét  igazi ünneppé  számunkra. A  veled
   való  bensőséges   találkozás  a   szentáldozásban  megújítja   életünket.
   Köszönjük, hogy  e kenyérben  önmagadat adod  nekünk. A  szentáldozás  azt
   jelenti számunkra, hogy kifejezzük hitünket: te valóságosan jelen vagy  az
   átváltoztatott kenyérben, és a  te közösségedhez, az Egyházhoz  tartozunk.

Hazudni szépet...
.
- Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!
És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
- Csak igazat ne!... Az fájna!
Tedd meg!... Csak egyszer, utoljára...

"Kik az erdőt, mezőt díszítitek,
A természet kertjét tündérien szépítitek.
A sok színben tündöklő gyönyörű virág
Árassza felénk bódító illatát.
Piros Pipacs, sz*rkaláb és a Vadrózsák,
Életünket minden nyáron elvarázsolják.
A mezei virágokat soha senki nem gondozza,
Csak a nap sugara, harmatcseppje táplálja.
Erdőt, mezőt bárhol bejárod,
Csakis a mezei virágokat látod.
Védtelenek, gyengék, de nagyon is szépek,
Életünkben sok szép emléket felidéznek.

Uram, köszönöm, hogy Igéd megszólító szava előtt nem lehet akadály sem a siker, sem az emberi bukás. Igaz az én életemben is, hogy sem mélység, sem magasság, sem angyalok, sem fejedelmek el nem szakíthatnak a Te kegyelmedtől! Köszönöm, hogy megadtad a hit látásának ajándékát, ha emlékeimet beragyoghatja a bizonyosság: bárhol is jártam, bármilyen megtapasztalás is ért: velem voltál. Ámen.     

Méhecske

Repül a méhecske,
zümmögően száll,
virágról virágra
nektár után jár.

Ragyog a napsugár,
minden oly vidám,
sok kis tarka kehely
mind mézet kínál.

Egyik virág piros,
a másik meg kék,
sárga is van köztük
pompázatos szép.

Boldog a méhecske,
telik már a zsák,
ez a sok finomság
mind őreá vár.

Tele a tarisznya
mire jő az est.
Tudja minden társa,
ő bizony nem rest.

Megjár a dicséret
a kicsi méhnek,
de jön már az éjjel
s pihenni térnek.

   Imádság:

   Urunk, te magad mondtad, hogy el fogod küldeni Szentlelkedet, hogy  mindig
   megmaradhassunk a  szeretetben,  s  hogy megtalálhassuk  a  békét.  Amikor
   kizárólag rád hagyatkozom, belátom, hogy te veszed el az én gondjaimat  és
   szorongásaimat, s hogy a békesség és a bizalom tőled származnak.

Augusztus 4. Ő megáld és megőriz

"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged"
(4Móz 6,24)

A főpapi áldás első mondata lényegében ígéret! Az áldást, amelyet Urunk (nagy főpapunk) nekünk ígért, bizonyosan megkapjuk, mert az megegyezik Isten akaratával. Milyen nagy öröm, ha élvezhetjük a mindent megszentelő isteni áldást! Ha (mi magunk) áldottak vagyunk, összes tulajdonunk és minden örömünk (is) áldott, sőt, veszteségeink és keresztjeink, de még a csalódásaink is áldottak lesznek.

   Mennyei Atyánk! Vigyázz gyermekeinkre, hogy ne tegyenek semmi rosszat,  ha
   egymás között  vannak!  Add, hogy  szívesen  térjenek haza,  örüljenek  és
   szeressék a szülői házat!  Add nekünk, szülőknek,  hogy sikerüljön ezt  az
   otthont szeretetteljessé  tenni, hosszú  ideig megtartani  számukra.  Add,
   hogy ne  félelemmel gondoljanak  ránk, még  akkor sem,  ha valami  rosszat
   tettek. Tartsd meg bizalmukat  irántunk, hogy ez  az otthon mindig  nyitva
   legyen számukra.