Kivételes nagy kegyelem,
Az élet sáros mocsarában
Megtarttatni hűségesen
Hófehérszínű, szép ruhában!
Átvergődni mocsoktalan
S úgy lépni fel az Úr elébe.
Tiszta ruhában, zajtalan
Beolvadni a csendességbe.

Itt minden lárma, vad zsivaj
Csak megriaszt, de el nem kábít,
Mert nincsen olyan földi zaj,
Mi eljuthatna a halálig,
Mi átjutna az életen
Mely tündöklőn és hófehéren
Most indul át a végeken
S az Úr elébe megyen éppen.

Fehér ruhát ad ránk az Úr,
Úgy indít el a messzi pályán,
Jaj annak, kinek foltokat
Lát majd a fehér, szép ruháján.
Bármerre járj: el ne feledd,
Sorsodnak egy a hivatása:
Átmenni a világ felett
Hófehérszínű, szép ruhába’!

Nincs ennél szentebb hivatás,
Nagyobb öröm, tisztább varázslat.
Magasztos, égi hitvallás:
Megőrizni fehér ruhádat,
Megőrizni a szívedet,
Hogy méltó légy az égi fényhez,
Mikor majd Isten bevezet
A királyhoz, a Vőlegényhez.

Kivételes nagy kegyelem
Az élet útvesztő telében
Megtarttatni jó melegen,
Megtisztult szívvel, és fehéren.
Uram, nem kérünk egyebet
Az élet sáros mocsarában,
Mint, hogy meglássunk Tégedet
Hófehérszínű, szép ruhában…

Kárász Izabella