Szeretni nem tud minden ember,

a lélek drága gyöngye ez,

melyet a testtől senkisem nyer,

csupán csak Isten adja  ezt.

Szeretni tudni: kincs a mennyből,

mely gazdaggá tesz igazán:

mellette oly kicsinyre törpül

minden  művészet,tudomány.

A gőg, kevélység meg nem érti,

hogy az valóban létezik,

de mely kebelben elkezd égni,

az melegével megtelik.

Szeretni Istent s embertársat,

szólgálni,tenni szívesen:

irgalmat,üdvöt nyújtani másnak,

dicsérni Istent szüntelen.

Kevés a kincs,mit összegyűjtöttem,

amíg e földi úton eljöttem.

E napig,e percig,s most itt vagyok.

A multak útjáról mit mondhatok?

Ami érték,ami szép igazán:

Mindent Te adtál,Édes Jó Atyám!

Semmi nélkül jöttem,s ah elmegyek,

és valamit mégis-mégis viszek

az is Tiéd,ajándékba kaptam,

s ha valamit mégis veszni hagytam:

Kérlek,bocsásd meg gyávaságomat,

Te jól ismered embervoltomat.

Rólad beszélt,Rólad dalolt a fény

a lengedező lombok tetején:

a tmplomi áhítat csendjében

a felzúgó orgona zenéje:

minden,minden a Tiéd volt, Uram:

én csak hallgattam áhitatosan.