Nyitott tenyeremre,
Rászállott egy lepke.
Szárnyait próbálja:
Repülhet-e messze?

Kertem virágai
Tarkán illatoznak.
Nem gondolnak arra,
Jön-e vihar holnap?

Ujjaim behajtom
Belül van a lepke,
Érzem, ahogy teste
Vergődik kezembe.

Ha tudná, nem bántom,
Talán nem is félne,
Boldogan maradna
Kezem melegébe.

Kinyújtom ujjaim,
Nézem, ahogy elszáll,
Virágszirmok között,
Új otthonra talál.

Bár tudnék repülni,
Úgy, mint ez a lepke,
Örömmel megbújnék
Védő tenyeredbe.

   Istenünk, irgalmas  Atyánk!  Karácsony  éjjelén nekünk  szól  az  angyalok
   üzenete a Megváltó születéséről, aki a  te irgalmadat hozza el a  világba.
   Sokszor békétlenek vagyunk, egymás ellen fordulunk, mert ellenséget látunk
   embertársunkban.  Gyakran   türelmetlenek   vagyunk  és   engedjük,   hogy
   indulataink vezessenek minket, és oly nehezen vagyunk képesek megbocsátani
   másoknak. Költözzön szívünkbe az irgalom  és a megbocsátás érzése!  Töltse
   el családjainkat  a  tőled származó  irgalom!  A te  csodálatos  ajándékod
   előttünk fekszik a betlehemi jászol szalmáján, aki a világ  Megváltójaként
   megbocsátást hoz mindenkinek.

Karácsonyi óhaj!

Mikor karácsonykor a fenyőre nézek,
Szívem táján sok-sok furcsaságot érzek.
Egyszerre van jelen szomorúság, bánat,
Mert nem köszönthetem édesapámat.
Szánalom azokért, akik az utcán laknak,
Mert Ők szeretetet senkitől sem kapnak,
Megnyugvás, hogyha a családomra nézek,
Hála a jó sorsnak, hogy Ők velem élnek!
Köszönet, mert sok szép ajándéot kaptam,
És hatalmas öröm, hogy én is adhattam!
És elgondolkodom. Mindenki így érez?
Legalább most egyszer megy a jó szülékhez?

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap
örömgyertyát gyújtunk,
rózsaszínre vált a lelkünk,
nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,
öröm gyúl lelkünkben,
a szeretet és a hála
vendég életünkben.

Az Adventi várakozást
még az is fokozza,
hogy minden nap, a Karácsonyt,
még közelebb hozza.