Szól egy nap az úr Szent István királynak: Volna-e, hű fiam, valamilyen vágyad? Volna, Uram, egyetlen kérése szívemnek, Engedd látnom újra országom s a népem.
Az úr szomorúan nézett Szent Istvánra, Hagyta, hogy legyen meg az ő kívánsága. És ahogy lenézett, sötétséget látott, Aztán megpillantott egy apró világot.
Oh, Uram! Így fentről oly kicsinek látszik, Nem lehet, hogy csak a képzeletem játszik? Szól az úr: Sajnos, nem. Országod széttépték, Azóta a magyar ezer sebből vérzik. Kondra Katalin
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!