- Még nincs vége, még egyre hull a mag,

A gigászi kéz még egyre szórja,

A nagy példázat még nem vált multtá,

Mert még nem jött el a számadója,

A magvető még egyre szórja...

- Szántóföldek! Ekétlen, vad utak!

Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek!

Esőre szomjas, kiszáradt rögök,

Fájó ugarok, terméketlenek!

A példa nektek szól, ti - emberek!

A magvető - az Isten! A magot,

Az élet-igét még egyre szórja.

Hirdettetik az egész világon,

Hogy a bűnösnek van Megváltója,

Aki a váltságot már lerótta!

Odakerült, világ közepére

Az Isten oltára, a Golgota!

Ahol megbékélt veled az - Isten,

Ahol érted halt az Isten Fia,

A kegyelem nagy inspirátora,

Aki, ha eljő majd az ítélet,

Odaáll közéd s az Isten közé:

Vérző testével betakar - téged,

És kezét nyújtja a Bíró felé!

- Őt már ne, Uram, már ne sújts felé!

- Őérte én a váltságot letettem,

Az ő bűneiért szenvedtem én!

Őérte Te már elhagytál - engem!

Ígéreted szerint Ő az enyém!

- Szerető szívedre hadd hozzam én!

- Halld, ó világ! Neked szól az ige:

Békét kínáló drága üzenet...

- Esőre szomjas, kiszáradt rögök!

- Fájó ugarok, köves vad helyek!

- Szántatlan földek! Szívek! Emberek!