Képzeld, ahogy Isten angyallá válik,
S te ifjú lány, gyönyörű Jázmin,
Képzeld, hogy az angyal eléd áll,
Lágyan átölel, s fénye beléd száll.
Még fel sem fogod, alig hiszed
Angyali hangját az égi beszédnek,
A tiszta fény begyújt egy szikrát,
S a tűz elégeti az elhomályosulást.
Összeolvadsz a mennyei fénnyel,
Felismered eredendő természeted.
Te ő vagy, ő pedig te,
S végtelen a szeretet.
Rájössz, hogy ez mindig is így volt,
S hogy mindig is így lesz, bizonyos.
Utatok kettéválik, nem látod már,
Mégis érzed őt, végtelen fénye átjár.
Lelke mosolyog, s beszél hozzád,
Az égi szeretet itt van, nincs távolság.