Az alkonyat szellőuszálya lebben,

A nyárfa lobja halkan megremeg,

Zöldpázaitos,árnyékrejtő ligetben

Már nyári dalt zúgnak a csermelyek.

Akácvirágtól illatos az utca,

S a réteken virág tenger fogad,

Virágporárt az alkonyatra fujta

A zöldben omló fenyves boltozat.

A rét felett,szelíd lejtésű lankán

Buzavirág és vadpipacs terem,

Tücsök nevet a fürjek pitypalattyán,

Sötét színű szomszéd vetéseken.

Az erő felet magasan sas kereng,

Harkály kopog egy erőszéli fán,

A mogorva tölgy némán el-elmereng

Egy mélybe-omló vad patak szaván.

Nagymessziről harangot hord a szellő,

A tó felet zöld pőra-árny lebeg,

A horizont halvány lilába tetsző

S rózsákat szórnak rá a fellegek.

Mily szép a nyár hűs-illatos varázsa

Haragoszöld lombsátor alatt,

Mikor az erdőn fákra és virágra

Halkan leszáll a rózsás alkonyat.

                                            VVASS ALBERT