Leszállt az alkony s egy lenge szellő

Tündér rózsát hintett az égre,

Fülembe suttobott egy bús mesét,

S tova libbent a messzeségbe.....

Egyszer,régen,mikor még volt öröm,

Egy tündér élt nyíló  rózsák között,

Alatta vígan csillogott a tó

S a zord szikla bíborba öltözött.....

Ha jött az est,ott dalolt a szellő,

A bércen harsogott a vadpatak,

S a szellő halk suttogása mellett

Táncolt a köd,s ezüst holdsugarak....

Hanem egyszer,zúgó fergetegben

A Szélkirály orkán-csapatja jött,

És elragadva a tündérleányt

Eltünt a sötét fellegek mögött........

Azóta mindig,mikor jön az est,

S bíborban úsznak a hegyoldalak,

A  szellő halkan az égre szórja

A fonnyadt tündér-rózsa szirmokat...

Én is olyan bús szellő vagyok,

Verseim picinyke rózsaszirmok,

Mi őket most,hogy alkonyom leszállt,

Haloványkék végtelenben szórok......

                                      VVASS   ALBERT