Zúgó szél,mennyei vihar,

jöjj a Lélek lángjával!

Isteni erő van tenálad,

tégy vele most nagy,szép csodákat.

Erőddel a szíveken zúgj át,

és szellőztesd ki minden zugát,

szellőztess ki országot,népet,

az egész nagy földkerekséget.

Söpörd el a bűnt,a gyanakvást

s tedd,hogy végre szeressük egymást.

Rajtunk hatalmat Te vehetsz,

újjá,tisztává Te tehetsz,

s bevetheted a szíveket

igazság,szépség dús virága

illatozzon szét a világba.

Tudod-e,mi az,amit a legjobban kívánsz?

A végtelen!

A végtelen szépség,a végtelen tisztaság,a végtelen igazságosság,a végtelen béke,

a végtelen igazság,a végtelen szeretet, a végtelen élet...

És a végtelen felülmúl téged és minden embert. A végtelennek csak egy neve van:

Isten.

Éhséged a végtelenre alapjában véve egy és ugyanazon éhség:  Jézus Krisztus

az igazság,a szeretet,a tisztaság,az élet....

Isten maga oltotta beléd a végtelenben való kiteljesülés vágyát.Az örökkévalóságból

az ő szeretete szólít téged,

.......Urunk Jézus Krisztus Atyja minden mennyei és lelki áldással megáldott

minket.   krisztusban.

Két ember ment imádkozni az imaházba.az egyik fiatal,a másik idős.

A fiatal megállt,és így imádkozott magában:

---Istenem! Hálát adok neked,hogy nem vagyok olyan,mint a többi ember:életunt,

panaszkodó,vagy mint ez az idős is:

csak megszokottságból imádkozó,kákán is csomót kereső.Új énekekkel dicsérlek

nap mint nap...

Az idős pedig térdre borulva,szinte magába roskadva így szólt:---Istenem,elfáradtam

hitharcomban,légy irgalmas hozzám!

Mondom nektek,ez megigazulva ment haza,nem úgy,mint amaz.

Uram csak egy vagyok a sok között,

Ki bár rongyos ruhába öltözött,

Venégeid sorába híva lenni,

Királyi nagy menyegződre menni,

Szegényen bár,de úgy szeretne!

Mégis talán,ha meglehetne.....

Rongyos ruhámra félve hogyha még

Tekintni olykor elfelejtenék,

Azért előttem  mégis ott lebeg

Aranytermed,s a szívem úgy remeg.!

Aranytermed, s az én ruhám,és

Ajkamra félve jön könyörgés:

Nem az első helyre ülnék,Uram,

A meghívottak mellett boldogan

Húzódnék félre,félre,messzire:

A díszes asztalnak legvégére!

Ki a boldoggá nyilvánított?

A Krisztusi boldogság a hittelma jelemmel és a feladatok szorgalmas és hűséges

végzésével áll szoros kapcsolatban.Krisztus ezen az alapon nyilvánít boldoggá.

A hívő

Erzsébet így mondja:   Boldog,aki hitt....     ( Lk 1,45)

A krisztusi értékű

Jézus a hegyi beszédben a lelki szegényeket,a bűneink fölött sírókat,a szelídeket,az

igazságot éhezőket,a tiszta szívűeket,a béketeremtőket,az igazságot üldözések ellenére

is vallókat nyilvánítja boldogoknak.

A hit nem minden estetben hoz azonnal szabadulást az adott problémából.

De a valódi hit mindig átsegít a nehézségeken.

Ha ben éppen úgy történnek a dolgok,ahogy elterveztük,ez még nem jelneti,hogy Isten

nem szeret bennünket.

Hanem azt a választ kapjuk az imáinkra,amelyet kigondolunk,vagy ha a válasz nem akkorra érkezik,amikorra mi gondoljuk,még nem jelenti,hogy büntetni próbál.

Ne viaskodjunk minden olyan esemény ellen, ami nem szerepel a terveink között!

Ha erúszakoskodunk és manipulativ módon viselkedünk,igyekszünk erőltetni a dolgokat,

még az is megtörténhet,hogy Isten megteszi,amit kérünk,aztán majd,tanulhatunk a kemény leckéből.

Ha a megfelelő jelet követjük a kitáblázott erdei ösvényen,akkor az út végére megláthatjuk

a vízesést.vagy elérünk a sziklához,ahova indultunk.Mi történne akkor,ha útközben mindig

abban irányba mennénk,ahol valami szépet látunk?

Nagy valószínűséggel eltévednénk.De ha megfelelő úton haladunk,biztosak lehetünk abban,hogy a jó irányba tartunk.és ott vagyunk ahol lennünk kell.

Akkor is,ha jelenleg nem látjuk a célt.

Talán a helyzetünk még nem a legideálisab,hiszen valamennyiünk életében vannak olyan dolgok,amelyekkel kapcsolatban változást vagy mihamarabbi megvalósulást szeretnénk látni.  Ha hisszük,hogy Isten vezérli lépteinket,akkor abban is hinnünk kell,hogy jelenleg

pontosan ott tartunk,ahol lennünk kell.A problémáink ellenére Istenben bízunk és tudjuk,hogy ő gondonkat viseli.

Szeretni nem tud minden ember,

a lélek drága gyöngye ez,

melyet a testtől senkisem nyer,

csupán csak Isten adja  ezt.

Szeretni tudni: kincs a mennyből,

mely gazdaggá tesz igazán:

mellette oly kicsinyre törpül

minden  művészet,tudomány.

A gőg, kevélység meg nem érti,

hogy az valóban létezik,

de mely kebelben elkezd égni,

az melegével megtelik.

Szeretni Istent s embertársat,

szólgálni,tenni szívesen:

irgalmat,üdvöt nyújtani másnak,

dicsérni Istent szüntelen.

Kevés a kincs,mit összegyűjtöttem,

amíg e földi úton eljöttem.

E napig,e percig,s most itt vagyok.

A multak útjáról mit mondhatok?

Ami érték,ami szép igazán:

Mindent Te adtál,Édes Jó Atyám!

Semmi nélkül jöttem,s ah elmegyek,

és valamit mégis-mégis viszek

az is Tiéd,ajándékba kaptam,

s ha valamit mégis veszni hagytam:

Kérlek,bocsásd meg gyávaságomat,

Te jól ismered embervoltomat.

Rólad beszélt,Rólad dalolt a fény

a lengedező lombok tetején:

a tmplomi áhítat csendjében

a felzúgó orgona zenéje:

minden,minden a Tiéd volt, Uram:

én csak hallgattam áhitatosan.

URAM,TÉGY ENGEM BÉKÉD ESZKÖZÉVÉ,HOGY SZERESSEK

OTT AHOL GYÜLÖLNEK,

hOGY MEGBOCSÁSSAK OTT AHOL

MEGBÁNTANAK,hOGY ÖSSZEKÖSSEK,

AHOL SZÉTHÚZÁS VAN,

HOGY REMÉNYSÉGET KELTSEK,AHOL

KÉTSÉGBEESÉS KÍNOZ,hOGY FÉNYT

GYUJTSAK,AHOL SÖTÉTSÉG

URALKODIK,HOGY ÖRÖMET HOZZAK ODA,AHOL GOND TANYÁZIK,

Ó,ÚRAM,SEGÍTS MEG,HOGY

TÖREKEDJEM,nEM ARRA,HOGY

MEGVIGASZTALJANAK,HANEM,HOGY

ÉN MEGVIGASZTALJAK,NEM ARRA,

HOGY SZERESSENEK,HANEM ARRA,

HOGY SZERESSEK,MERT AKI ÍGY

AD,AZ KAPNI FOG,AKI ELVESZTI MAGÁT AT TALÁL,AKI MEGBOCSÁT,ANNAK MEGBOCSÁTANAK,AKI MEGHAL AZ

FÖLÉBRED AZ ÖRÖK ÉLETRE....