Gondolatom árva madár.

Jön a semmiből,tovaszál

Semmi a végtelen tava

Mégis az igazság maga.

Átöleli  a vágyamat

Felturja puha ágyamat.

Ismeretlen mosolyt fakaszt.

Szívemben ültet új tavaszt.

Mellettem csillagok futnak

Egész a szívemig jutnak.

Csak nézem,hogy fut az égen

Nem lehet,enyém úgy érzem.

Menny,és a pokol a Főldön

Benne van bánat,és öröm.

Ez vagyok én és a lelkem

Nem tudom,mit kell most tennem.

Jó Istenem hozzád szólok,

midig mikor imádkozom.

Beszélgetek kicsit veled.

Lelkem baját mondom neked.

Meghallgatsz,és megvigasztalsz.

Rám tekintesz, és erőt adsz.

Segítesz ha bajba vagyok.

Mindenütt,és mindenkoron.

Velemvoltál szükségemben.

Örömömben elestemben.

Erőt kaptam igaz  hitet.

Bízvást,bízom Istenembe.

Az alkonyat szellőuszálya lebben,

A nyárfa lobja halkan megremeg,

Zöldpázaitos,árnyékrejtő ligetben

Már nyári dalt zúgnak a csermelyek.

Akácvirágtól illatos az utca,

S a réteken virág tenger fogad,

Virágporárt az alkonyatra fujta

A zöldben omló fenyves boltozat.

A rét felett,szelíd lejtésű lankán

Buzavirág és vadpipacs terem,

Tücsök nevet a fürjek pitypalattyán,

Sötét színű szomszéd vetéseken.

Az erő felet magasan sas kereng,

Harkály kopog egy erőszéli fán,

A mogorva tölgy némán el-elmereng

Egy mélybe-omló vad patak szaván.

Leszállt az alkony s egy lenge szellő

Tündér rózsát hintett az égre,

Fülembe suttobott egy bús mesét,

S tova libbent a messzeségbe.....

Egyszer,régen,mikor még volt öröm,

Egy tündér élt nyíló  rózsák között,

Alatta vígan csillogott a tó

S a zord szikla bíborba öltözött.....

Ha jött az est,ott dalolt a szellő,

A bércen harsogott a vadpatak,

S a szellő halk suttogása mellett

Táncolt a köd,s ezüst holdsugarak....

Hanem egyszer,zúgó fergetegben

A Szélkirály orkán-csapatja jött,

És elragadva a tündérleányt

Eltünt a sötét fellegek mögött........

Csodállak Téged,husvét Hőse,                  Csodállak Téged példaképünk,

Értünk feszített,meghalt Bárány,                  Csodállak Téged mindörökre,

Minden bűnösök menedéke,                        Bárcsak megértene a népünk,

Mert  átmentél a halál árnyán.                      Elébe hullana a röge.

Mert büszkén hordtad a keresztet                És úgy mondaná húsvét napján.

NE CSAK MONDJAM

"Mert a Krisztusnak szerelme

 szorongat minket"

                         (2Kor 5:14)

"Fiacskáim,ne szóval szeressünk,se nyelvvel,hanem cselekedettel

 és valósággal."

Ne csak mondjam: szeretlek---oly kevés ez,

Uram,fogadd a szívem,átadom!

Tedd méltóvá,óh Szent Lelked tüzéhez,

Hogy téged áldjon minden alkalom.

SzeretlekJézusom,nagyon-nagyon!

Ne csak mondjam:szeretlek--oly kevés ez,

Ne csak szavam dicsérjen,Jézusom,

Hisz oly kevés a szó szívemhez képest,

Ha szent igéd betölti gazdagon.

Szeretnék énekelni Néked,

Uram,nyisd meg ajkamat,

hogy szent legyen mindig az ének,

amely szívemből felfakad.

Hadd zengjem el,hogy szászor áldott

keresztednél ki megpihen,

hadd zengjem el,hogy megtalál ott

s békére lelt az én szívem.

Szeretném énekelnei másnak,

hogy Néked énekelni jó,

hogy életünk bús lázadás csak,

míg el nem ér az égi Szó.

Azt zengi,a Szót a íííszódat,

mely életet adott nekem!

Szeretnék énekeleni Rólad

halálig engedelmesen.

Én szeretem a havas kertet,mikor a bokrok hófehérek

és az ágak is csupán hóval nézik a havas mindenséget.

Én szeretem a csillag fényét,a Holdnak kékes árnyalatját,

mikor a téli havas kertet fényük gyémántokkal kirakják.

Én szeretem az utat,melyet meg kell tennem itt a Főldön,

Mert tudom,hogy vigyáz rám Isten,hogy szívem össze,jaj össze ne törjön.

Én szeretem a kis szobákat,hol sok a könyv és sok az illat,

mert a napfényes varázslatban nem hiszem,hogy az élet itt hagy.

Újra kinyilt az orgonánk,

Újra itt van a kikelet.

Virágba szökkentek a fák,

Zölddé változott a berek.

Tavasz varázsos illatán

Fölfelé száll az én szívem,

Megáll az isten trónusán

És imádkozik csendesen:

---Uram,köszönöm a tavaszt,

A természetnek tavaszát.

A kinyíló kék ibolyát.

Patak folyását völgyeken,

A légnek tiszta illatát,

Lepkék szállását idelenn

És fönn a pacsirta dalát.

Uram,köszönöm a tavaszt

Az életemnek tavaszát.

Köszönöm,hogy széppé tetted

Életemnek ifjukorát.

Az én anyám mennyben van.

Találkoztunk álmomban.

Azt mondta a menny csodás

Ottan minden olyan más.

Nincsen gazdag,nincs szegény

Mindenki jó és szerény.

Ott az ember egyforma

Együtt élnek egy korba.

Nincs fiatal se öreg

Mindenki egyet követ.

Nincsen szabály ami  fáj

Hallgatni ott nem muszáj.

Nincsen más csak szeretet

Oda más be nem mehet.

Minden szívbe dal fakad.

Nincsen idő mi szalad..

                        Dugasz István