Aranyosi Ervin: Földi mennyország

Ha lelkedben gyermek maradsz,
s megéled minden percedet.
Nem csábít küzdés és a harc,
s vezérlő elved: szeretet!
Akkor bizony nem rontod el!
Vonzod magadhoz a csodát!
Lelked itt lent is mennyre lel,
s boldog leszel, mint odaát!

Tavasszal Tavasszal minden más, Mint máskor bármikor Tavasszal a szívem is Megnyílik, száll, dalol A rétek virága, mi Szivárványban pompáz Minden mélyen alvót Megindít és felráz Ébredj hát fel Te is! Te halkan, mélyen alvó Csodáld az életet! Fuss karcsú fák alatt! És imádd a réteket! Locsold kútnak hűs vizét Megfáradt arcodra Terítsd ki a szívedet A tavaszi illatra! Borulj le a szent földre Mi élted megújítja Szívj magadba friss szellőt Mi lelked felvidítja Tárd szét karodat, és imádd a fényeket! Az Istenért, halld meg hisz tavasz van!!… …Mi majd ígér új reményt, szerelmet, Nevetést, könnyeket, de tán csalódást is… …és boldogabb életet… Árvai Attila© 2012-03-26

Isten tenyerén

Életem ott van Isten tenyerén
Azért nem félek én, bármi fáj nekem,
Mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rámtörhet vadul ezer baj veszély,
Isten így szól: ne félj !
Miért is, mitől is félhetnék én:
Az Isten tenyerén?

Széjjeltört szíved fáradságos élet

Utána,Isten szép kezében pihen.

Mert a mártírok tövises nagy útján

Szó nélkül mentél,némán,szelíden.....

Keskeny kezeddel nekem szedtél rózsát,

Drága hű szíved engem szeretett,

Veled éltem meleg,igaz társa

Anyám,örökre elment,elveszett.....

Amennyire fájt Krisztus szenvedése

Istennek,mikor feltűnt a kereszt,

Épp úgy szívednek utólsó verése

Lelkemre sötét bánatot ereszt.....

Mit ér a szabad nagy egyedüjárás,

És életednek ezer szenvedése

Komoly,mély gyásszal útamon kísér.......

Becsukódott halkan a templomajtó.

Az utólsó is elment csendesen.

A lámpafények sorra kialudtak,

Leszállt az este puha szelíden,

s az áldott Béke száz darabra osztva,

mint kedves mécses gyúl szívükben ki,

a templom lángjai bennünk mggyúltak,

a szétsugárzott Lélek fényei.

Becsukódott halkan a templomajtó,

Szent-János-fények hullanak szerteszét,

nem reflektor,-----kis útmutató lámpák,

de fényük nyomán oszlik a sötét.

Nem reflektor,----kis útmutató lámpa,

kedves kis fény,templomi,tiszta láng,

Figyelj,ó,ember,mutatják az utat:

ott, arra fenn, ott hív,ott vár  Atyánk!