Becsukódott halkan a templomajtó.

Az utólsó is elment csendesen.

A lámpafények sorra kialudtak,

Leszállt az este puha szelíden,

s az áldott Béke száz darabra osztva,

mint kedves mécses gyúl szívükben ki,

a templom lángjai bennünk mggyúltak,

a szétsugárzott Lélek fényei.

Becsukódott halkan a templomajtó,

Szent-János-fények hullanak szerteszét,

nem reflektor,-----kis útmutató lámpák,

de fényük nyomán oszlik a sötét.

Nem reflektor,----kis útmutató lámpa,

kedves kis fény,templomi,tiszta láng,

Figyelj,ó,ember,mutatják az utat:

ott, arra fenn, ott hív,ott vár  Atyánk!

Kegyelem

"Áldott az Úr,hogy csodálatossá tette

kegyelmét rajtam,mint egy megerősített városon."   Zsolt  31,22

Úgy árad  ma lelkembe drága igéd,

Mint szomjas földre bővízű patak,

Dávid hárfája pendült a szívemben,

Lágy akordjai most is zsonganak.

A jóságodról énekelni vágyom,

Mennyben lakó ,felséges Istenem!

A kegyelmedről,amelyet csodálva,

Ámulva láthat mindennap szemem.

Parányi lény világok forgásában....

A porszemnél is parányibb vagyok.

S te elrejted a kicsiny porszemecskét.

Betakarva védve őrző sátorod.

A jóságodról vágyom énekelni,

S arról a kincsről,mely jutott nekem,

Melyet emberi értelem fel nem foghat,

Te titkos,égi,drága kegyelem!

                                    Somogyi Gáborné      Csoma Irén