Kis türelmet...
Legalábbis a gyerek úgy viselkedik, mintha ezek természetesnek mondható dolgok lennének. Az osztályfõnök mellett egy tanársegéd tevekenykedik a tizennyolc fõs osztály nebulóival. De mit is csinálnak? Azt kell mondanom, hogy játszanak. Órarendjük nincs. Kaptak három könyvet, amiből egy hónap alatt az első lecke végéig értek el. A testnevelés óra váratlanul éri a gyermekeket, amikor lecipelik őket a tornaterembe, hogy ott utcai ruhában ugrándozzanak negyven percig, s azután visszatérjenek a terembe átizzadt ruhájukban tanulni. Ha matekoznak, az az otthoni elsőosztályos anyagnak felel meg. Hangsúlyozom, ötödikben. Kis összeadás és elvétve szorzás. Angolóra úgy egy héten egyszer van, míg spanyol szinte minden nap.
S ez az, ami főleg szíven üt, hiszen Amerikában vagyunk, ahol a hivatalos nyelv az angol, nem a spanyol. Ráadásul, ha valami tájékoztatót adnak vagy küldenek haza, az mindig spanyol nyelvű, s így egyedüli vígaszunk az, hogy amennyire a gyerek megtanul spanyolul az év végére, fog annyit tudni angolul is, talán. Viszont addig is csak az okozhat neki kihívást, hogy nap mint nap hordozhatja a nehéz iskolatáskát a hátán, azzal a néhány könyvvel, melyekből, ha jól számolom, a havi egy leckével eljutnak majdnem a tananyag feléig, a tanév végére.
Hát kérem, ez is Amerika.
népszava.com
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Amerikai magyar kutatók fóruma
Magyar fiú Amerikában 1.
Lewis és Clark expedíciója 4.
Lewis és Clark expedíciója 3.