A városi iskolák igazgatóságának hatalmas épületében angol teszten esett át a mi kis magyar barátunk. Maga a hely is zengett a dallamos spanyolajkú beszédtől. A “Signore” megszólítás a hivatal képviselőitől ekkor még mosolyt csalt arcomra, ami azóta lassan lefagyott. A teszt után kedvesen tájékoztatott az osztályvezető, hogy az ötödik osztálynak, sőt az egész városnak ékessége lesz ez a magyar gyermek. Rá is mutatott a hölgy a falon lógó színes statisztikára, ami más és más nemzeteket ábrázolt, arra célozván, hogy az egy szem ukrán gyermek mellett ott fog díszelegni még egy európai nemzet, a magyar, s annak képviselője. Nem mondanám, hogy meghatódtunk, inkább meglepődtünk, hiszen körülbelül tizenöt más nemzet volt a listán. Azon nemzetek 98 százaléka pedig messze áll mind az európai, mind az amerikai kultúrától. Kiváncsiságunk fokozódott, s egyben meg is könnyebbültünk, hogy a fiút a gettós állami iskoláktól távoli Lincoln iskolába sorolták be, ami Brunswick egyetemi része mellett található. Szóval vállat vontunk. Gondoltuk, nem árt a gyereknek egy kis kulturális edződés, jobb megismerni és tanulni más emberek szokásaiból.

népszava.com