Az elhízás hátterében álló pszichológiai okok sokrétűek. Általában elmondható azonban, hogy a gyermekkori etetési, táplálkozási szokásoknak meghatározó szerepük van abban, hogyan viszonyul a személy az ételhez, az étkezéshez. Fontosak a családi minták is: ha mindkét szülő elhízott, a gyermek esélye arra, hogy szintén súlyfelesleggel küszködjön 80% körül van.

Igen gyakori azonban az is, hogy az étel nem a szeretetet, hanem a szerelmet van hivatva pótolni, helyettesíteni illetve közvetíteni. Az étel védő funkciót is betölthet. Ha a szülő nem találja megfelelőnek saját kompetenciáját abban, hogy megvédje a gyermekét, elhárítsa az őt fenyegető veszélyt, illetve nem ítéli saját személyét kellően  biztonságos „érzelmi háttérnek”,   étellel igyekszik őt kárpótolni, saját ereje helyett ételt adni – ezek a gyerekek hajlamosak arra, hogy később, felnőttként „bánat-zsírt” halmozzanak fel. A túlsúlynak kommunikatív szerepe is van, azaz a kövérség az interperszonális kapcsolatokban közlés-értékű. A nem vállalható érzések közvetítésére kiválóan alkalmas a túlsúlyos külső megjelenés (ez nőknél a negatív érzelmek és a függetlenségi törekvések, férfiaknál az azonos neműekkel való nyílt megküzdés és az ellenkező neműekkel való érzelmi ambivalencia). 

pszichológia.blog.hu