Azok az emberek, akik hosszabb ideje – akár már gyermekkoruk óta – küzdenek súlyfelesleggel arra kényszerülnek, hogy kifejlesszenek ilyen stratégiákat. Sajnos, napjainkban, amikor a külső megjelenés a társadalmi sikeresség szempontjából túlzottan fontossá vált, a kisebb-nagyobb súlyproblémákkal küzdő emberek nap, mint nap szembesülnek azokkal a negatív, már-már megbélyegző társadalmi sztereotípiákkal és előítéletekkel, amelyek a kövérségre, elhízásra vonatkozóan vannak jelen a köztudatban. A leggyakoribb és legtöbbet hangoztatott „stratégia” önmagunk elfogadása, illetve annak hangoztatása. Abban az esetben, ha a súlytöbblet a testi egészséget nem veszélyezteti vagy pusztán alkati tényezők állnak az erőteljesebb testalkat hátterében, akkor valóban arra kell törekednünk, hogy megbékéljünk mindazzal, amit a természettől kaptunk. A legvonzóbb tulajdonsága egy embernek a harmónia önmagával és a világgal, a béke és az egység megteremtése önmagunkban. Ez sem a kórosan sovány, sem a kórosan elhízott emberekben nincs meg. Sőt, lehet valakinek gyönyörű alakja, de ha az egész életét a megfelelésigény, az elégedetlenség hatja át, akkor szenvedni fog. Én azt vallom, hogy ha a súlytöbbletünk meghaladja az egészséges határértéket és/vagy problémamegoldásként gyakran az evéssel vigasztaljuk magunkat, akkor nem lehet az a célunk, hogy fogadjuk el magunkat, hiszen ilyenkor a súlyfelesleg egy jelzés arra vonatkozóan, hogy változtatnunk kell – nem a ruhatárunkon, hanem elsősorban önmagunkon és a világhoz való viszonyunkon.

pszichológia.blog.hu