Szeretlek

Szemednek fénye rabul ejtett,

Eltűntnek hitt érzést adtál a szívemnek.

Remegek, ha látlak, vonzol, mint a mágnes,

El felejtek mindent, ha téged látlak.

Te vagy a mennyország s a pokol egy személyben,

Lábad elé mond, mit tehetek én le.

Elhinni sem merem, hogy ez igaz lenne,

Kezed a kezembe, már nem kérdezem ki vagy Te.

Ha tudni akarod mi az, amit érzek,

Egy szó, csupán de benne van a végzet!